A pápa tanításának öröksége még mélyebb értelmet kap a latin-amerikai földrészen, abban a földrajzi és kulturális környezetben, amelyben a Szentatya szavai elhangzottak. Történelmi szempontból a perifériák felidézése a kontinensen a mélyszegénység szociális jelenségére utal, valamint jelképesen arra a kulturális távlatra, amelynek gyökerei, bár katolikus követőkre is talált, a marxizmusba nyúlnak.

Tehát a perifériák elsősorban arra az összetett és kaotikus folyamatra hívják fel a figyelmet, amely a második világháború után kezdődött el, amikor vidékről tömegesen a városokba költöztek az emberek és minden urbanisztikai tervet mellőzve kialakultak azok a nyomortelepek, barakklakásokból álló városrészek, mint a favela Brazíliában, a tugurio Kolumbiában, vagy a villas miserias Argentínában.

Az Osservatore Romano cikke idézi a La Croix francia katolikus lapot, amely öt pontban rajzolja meg azt az egyházképet, amilyent Ferenc pápa akar megvalósítani: szinodális, kevésbé ideologizált, mindenkire nyitott, szegény és komoly, az árral szemben halad.

A pápa szavaiban az anyagi szegénységen túl utal arra a szegénységre is, amely a kapcsolatteremtésre való képtelenségből származik; a gazdasági világválság elválaszthatatlanul összekapcsolódik a modern ember erkölcsi válságával; a szegények és a kirekesztettek előnyben részesítése olyan választás, amely a középpont felé irányul, aki maga Krisztus. Ebben a „nép teológiájában” nincs hely semmiféle osztályharcnak. Isten áll a középpontban, Ő az emberi energiák kimeríthetetlen hajtóereje, Isten nélkül semminek sincs értelme.

Az egyház, ha elfelejt a perifériákon élni, akkor kialakul egy központ, amely pusztán funkcionális szerepet tölt be és egyfajta NGO-vá, egyszerű civilszervezetté válik – fejtette ki Ferenc pápa. Azt kéri, hogy legyünk „forradalmárok”, de mindig Krisztustól induljunk el, hogy valóban eljussunk a szegényekhez –olvassuk az Osservatore Romano augusztus 1-i cikkében.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír