A szentmisét Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke mutatta be Angelo Acerbi érsek, egykori magyarországi apostoli nuncius és mintegy harminc pap koncelebrálásával. Köztük volt Vincenzo Criscuolo kapucinus atya, a Szenttéavatási Kongregáció főrelátora. A szentmise liturgikus szolgálatát a római Német–Magyar Pápai Kollégium növendékei látták el, és jelen volt a kollégium rektora, Stefan Dartmannn jezsuita is.

A szentmisén a kecskeméti társszékesegyház Benedictus kórusa és a Lakó Sándor kamarazenekar működött közre Liszt Ferenc és a Bach műveinek tolmácsolásával. Habsburg Lotharingiai Eduárd szentszéki nagykövet mellett számos római nagykövet és követségi képviselő vett részt a római magyar kolónia tagjai mellett.

„Minden liturgia kettős tekintetű: horizontális és transzcendens – kezdte beszédét Ravasi bíboros. – Az egyik az Isten síkja, ez felülről jön és ez az Isten Szava, miként egykor a Sínai-hegyről áradt. A másik tekintet horizontális, az emberé, konkrét arcával, szemtől szembe. Így kezdődött ez a mai szertartás is, ahogy a szentmise kezdetén úgy üdvözöltelek benneteket, ahogy a föltámadt Jézus köszöntötte a tanítványait: »Béke veletek!« Így ebben a közösségben a megemlékezésemet veletek együtt teszem, és ez így egy családi emlékezéssé válik. Ennek jegyében idézem fel annak az alakját, aki lelkileg jelen van itt köztünk, Mindszenty bíboros alakját.”

Annak a VI. Pál pápának a szavaival vázolta fel az utolsó magyar hercegprímás alakját, aki szoros, de nehéz kapcsolatban is állt vele. Ravasi bíboros a pápa Mindszenty bíboroshoz intézett szavait idézte: „Feszület előtt írom, hogy áldozatot kérjek tőled, mely egy nap majd megítél engem, hogy a lemondását kérjem az esztergomi érsekségről.” VI. Pál később, 1975. május 7-én, Mindszenty halála másnapján e szavakat mondta: „Különleges, lelkipásztor pap, buzgó a hitben, büszke az érzelmeiben, megingathatatlan mindabban, ami számára jog és kötelesség. A Gondviselés azon főszereplők közé helyezte, akik nemes hazája egyházának ezeréves története során a legnehezebb és legbonyolultabb időszakban éltek. Az ellentmondás jele volt és marad bizonyára a továbbiakban is.” A tisztelet és erőszakos támadások tárgya lett, olyan eljárásnak kitéve, mely fájdalmasan megdöbbentette a közvéleményt, különösen is a katolikus világot, és ami nem kímélte sem a személyét, sem pedig a szabadságát. Ravasi bíboros felidézte személyes emlékét 1971. szeptember 30-ról, amikor már papként élte meg, hogy VI. Pál pápa és Mindszenty bíboros a Sixtus-kápolnában közösen mutattak be szentmisét.

Ezután  a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke  az Apostolok cselekedeteit idézte fel, amelyben az etióp udvarnok megtéréséről és keresztségéről hallunk. Fülöp diakónus magyarázza meg neki Isten szenvedő szolgájának izajási negyedik éneke kapcsán, hogy a Messiás a szenvedés útján váltja meg a világot: „Olyan, mint a leölésre szánt bárány, mely ajkát nem nyitja.” Ezt a képet eszményien lehet alkalmazni Mindszenty bíboros alakjára: „Megaláztatásában megtagadták tőle az igaz ítéletet.” Így viselkedett a bíboros a bírósági pere során, amiként azt a Máté evangélium 25. fejezetében Jézus megrajzolja az éhezők, szomjazók és szenvedők arcán.

Ravasi bíboros felidézte Szent II. János Pál pápa szavait, amelyeket 1991. augusztus 16-án Esztergomban Mindszenty bíboros sírjánál mondott: „Esztergomban, magyarországi látogatásom kezdetén, különösen is fel kívánom idézni a szeretett és tisztelt főpásztor, Mindszenty József bíboros emlékét, aki a Krisztushoz és egyházához való hűség s a hazaszeretet tündöklő tanúságtételét hagyta ránk. Nevére és emlékére mindig áldva fogunk emlékezni.”

A szentmise könyörgéseiben Isten Szolgája, Mindszenty József bíboros mielőbbi boldoggá avatásáért imádkoztak.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír