JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

A KÉZ

Egy szivbeteg ember a műtétjével kapcsolatos élményeiről beszélt.

A műtét előtti napon egy kedves ápolónő

jött be a szobájába.

A nővér megfogta a kezét és megszoritotta.

-Szoritsa meg ön is és érezze a kezem érintését - mondta az embernek. - Figyeljen rám! folytatta. A holnapi műtét alatt az ön szívét elkülönítik, ez idő alatt csak gépek fogják életben tartani. Miután a szívét véglegesen visszahelyezik és az operáció lezárul, öntudatát visszanyerve egy reanimációs szobábanfog felébredni.

Hat órán keresztül mozdulatlanul kell feküdnie. Lehet, hogy nem fog tudni mozogni, beszélni, talán még a szemeit sem tudja majd kinyitani, de öntudaánál lesz. Érezni, és érteni fog mindent, ami maga körül történik. Az alatt a hat óra alatt én mindvégig ön mellett leszek, fogom a kezét, ahogy most is. Önnel leszek mindaddig, mig vissza nem nyeri az erejét. Lehet hogy végtelenül elhagyatottnak érzi majd magát, de ha megérzi kezem érintését, tudni fogja, hogy én nem hagyom magára.

- Minden pontosan úgy történt, ahogy az ápolóné mondta - magyarázta az ember. Felébredtem, de semmit nem tudtam tenni. De éreztem, a keze érintését: kezeiben tartva szoritotta kezeimet, órákon keresztül. Nem csak igéret volt.

A vigasztató Szentlélek, akit Jézus megigért barátainak, éppen ilyen: egy életen át fogja a kezünket. És ez nemcsak igéret.

Bruno Ferrero