Ternyák Csaba egri érsek még újévi körlevelében írt arról, hogy az egyházmegyében az idei évet a keresztségi hivatás megerősítésének szentelik. "Krisztusban új teremtmény lettünk!" (2 Kor 5,17) mottóval meghirdette a Keresztség Ünnepe Egyházmegyei Találkozót, amelyre 2014. május 17-én került sor az egri bazilikában 1.200 fő részvételével - tájékoztatta szerkesztőségünket a Főegyházmegye.

 

A találkozó a zsolozsma délelőtti imaórájával vette kezdetét, majd Ternyák érsek úr köszöntötte a lelkipásztorokat és a híveket. Kiemelte, hogy az egyház mindig a helyi egyházakban, vagyis az egyházmegyékben jelenik meg teljes valójában, ezért tartja fontosnak az egyházmegyei rendezvényeket. Ezen az ünnepségen keresztségünkre emlékezünk, amely által nyertünk betagozódást az egyházba és Krisztusba. Hála szüleinknek, vagy felnőttkori segítőinknek Krisztusban új teremtmények lettünk, de a jövőbe is tekintünk, amikor hitet teszünk elköteleződésünkről. Mindannyiunk egyéni ünnepe a keresztség, de ma nem egyesével ünnepeljük, hanem közösségben, mert a keresztség által Isten gyermekei, egymásnak pedig testvérei lettünk. Segítsen a mai ünnep, hogy felismerjük a másikban a testvért – zárta köszöntő szavait a Főpásztor.


A délelőtt folyamán előadásokra és tanúságtételekre került sor:

Ailer Gellért atya, a Neokatekumenális Út közösségének tagja, vicerektor a keresztségről, mint örömhírről beszélt. Kiemelte, hogy azért van szükségünk a keresztségre, hogy már ne önmagunknak, hanem Krisztusnak éljünk. Sokszor Ádám és Éva módjára gondolkozunk: ne mondja meg más mi a jó és a rossz. Én vagyok a mérce önmagamnak. Ez az áteredő bűn – állapította meg. Ugyanakkor érezzük, hogy van a szívünkben egy üresség, amit evilági dolgokkal nem tudunk betölteni. Idézte Szent Pál szavait is, aki önmagában is felfedezte, hogy nem azt teszi, amit szeretne, hanem amit gyűlöl, a rosszat. (vö. Róm 7,15) Ettől a „halálra szánt testtől” Krisztus a keresztségben szabadít meg, amikor a régi embert újjá alakítja.

Ahhoz, hogy felfedezzük mi mindent tartogat a keresztség, szükség van a katekumenátusra, ahogy ezt már VI. Pál pápa is megfogalmazta. Szent II. János Pál pápa pedig arra figyelmeztetett, ha a megkeresztelt ember nem gyakorolja vallását, akkor keresztsége meghal benne. Gellért atya felidézte az ősegyház gyakorlatát is, amikor a keresztelő medence hét lépcsőjén lejutva meghaltak a régi embernek, és új emberként léptek ki belőle. A keresztségben Krisztusba kapaszkodunk, ő akar élni bennünk, ő erősít meg.


Szabó József atya, az Egri Papnevelő Intézet lelkivezetője a Szentlélekben való életről tartott elmélkedést. Kiemelte, hogy Isten minden értelmet meghaladó szeretetét szeretnénk megérteni. Ehhez felvázolta a Szentháromság benső dinamikáját, a szeretetben való teljes önátadást. Amikor megkereszteltek, akkor a szeretet Lelkét is megkaptuk. A mennyei Atya pedig, aki saját Fiát sem kímélte, mindent nekünk ajándékoz a Szentlélekben. Majd egy személyes hitvallással mutatott rá a keresztség gyümölcseire: Én, akit az Isten akart, hogy legyek, aki Isten gyermeke vagyok, aki a Szentlélek temploma vagyok, akit az Isten feltud arra használni, hogy csodát tegyen…

A keresztségben a megszentelő kegyelmet, és a megigazulás Lelkét kaptuk meg. A Szentlélek adja, hogy hinni tudjunk, hogy Isten akarata szerint tudjunk élni, de imáinkban is a Lélek siet segítségünkre. Újfajta gondolkodásmódot kell kialakítani: önmagam sokszor gyenge vagyok, de a Szentlélekkel együtt sok mindenre képes. Ássuk ki lelkileg az élő vizet, ahogy Bernadett Szűz Mária utasítására ásni kezdett, és forrás fakadt Lourdes-ban, mert a Szentlélek bennünk van, mint élő forrás.


A tanúságtételek sorát Pákozdi Mónika hétgyermekes édesanya nyitotta, aki a Neokatekumenális Út közösségének keretében három éve került családjával Miskolcra misszióba. Felidézte életéből a küzdelmes éveket, szülei válását, magányosságát, Istenkeresését. Végül a közösség segítette őt vissza a keresztség útján Krisztushoz. Isten erőt adott későbbi küzdelmeihez, amelynek része volt az is, hogy mindegyik gyermekét császármetszéssel hozta világra.

Pusoma Jenő Kerecsendről érkezett. Kisgyermekként megkeresztelték, de felnőttként talált vissza Krisztus közösségébe. „Apám egy hitetlen, alkoholista ember volt, anyám vallásos, templomba járó asszony.” – idézte fel. 12 évesen járt hittanra, rendszeresen minisztrált, és komolyan foglalkozott a papi hivatás gondolatával, egészen addig, amíg apja ki nem verte azt belőle. Ezt követően már a templomból is elmaradt. Ötven évig élte a maga életét, cigivel, itallal, káromkodással. A helyi Karitász vezetője volt, aki kiemelte ebből a létből, elindított a Cursillo felé. Itt új dolgokat tapasztalt meg: törődést, szeretetet. Rendezte életét Istennel, új ember lett belőle: ma már boldogsággal telnek napjai.

Végül Béres Gyula hittanár szólt arról, hogy életében Isten jelenlétét jelekben tapasztalta meg. Hagyományos, római katolikus családba születve nőtt belel a kereszténységbe. De azért neki is voltak nehezebb időszakai, amelyekre a makacs Istenkeresés volt jellemző. Történelem – hittan szakon végezte el a főiskolát, ez meghatározta későbbi életét. Jelenleg is pedagógusként dolgozik. A fiatalokkal kapcsolatban kiemelte, hogy elfogadásra és szeretetre vágynak. „Boldog vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek” – fogalmazta meg.

A délelőttöt lezáró szentmise előtt Varga András plébános tartott bűnbánati elmélkedést.


Az érseki szentmise kezdetén a víz megáldása és a hívek meghintése jelentette a bűnbánati részt. Ternyák érsek szentbeszédében az Új Ember c. újság 1945-ös indulását és címét hozta példaként. Akkor, a háború után, érezték az emberek, hogy új lelkesedés kell. A megújulás a keresztség fürdőjében történik. Új identitást, személyazonosságot, nevet kaptunk. Születésnapunkat évről-évre megünnepeljük, de keresztségünk időpontját sokan nem is tudják, nem is ünneplik. Ferenc pápa is egy alkalommal azt kérte, derítse ki mindenki, hogy mikor keresztelték meg. Legyen ez a mai ünnepünk egy közös születésnap – hívta fel a figyelmet a Főpásztor.

A keresztség az első a beavató szentségek sorában, Isten gyermekévé tesz, egymásnak pedig testvérei vagyunk, ezért valljuk meg közösen a hitünket. Saul Krisztust üldözve elvesztette látását, de megkeresztelkedve megnyílt a szeme. A keresztségben a mi szemünk is megnyílik – zárta szavait a Főpásztor.

Az ebédszünetet követően az esős időjárás miatt elmaradt a tervezett program: körmenet az egri Várba. De a tervezett lelki program nem maradt el, a bazilikában került sor a keresztségi ígéretek megújítására Urbán Péter karnagy és az Agria Szaxofon kvartett közreműködésével. Ennek során a Főpásztor rámutatott, hogy a világegyház részeként, a helyi egyház ünnepe volt a mai nap, amikor Krisztushoz, és az ő egyházához való hűségünket erősítettük meg. Kiemelte a szentek példáját és közbenjárását, akiket a mindenszentek litániájában kértünk. A keresztség ünnepének ez az igazi üzenete: tegyünk tanúságot hitünkről, Krisztusról, egyházról, a feltámadásról és az örök életről – zárta szavait Ternyák érsek.

Magyar Kurír