A Szíriából érkező hírek borzalmasak, egyre nagyobb kegyetlenségről árulkodnak. Legutóbb arról szóltak, hogy lefejeztek három felszentelt személyt. Nem feledkezhetünk meg a két fogva tartott püspökről, Mar Gregorioszról és Paul Yazigiról. Szíria korábban olyan hely volt, ahol keresztények és muzulmánok együtt éltek, békében. A szíriai keresztények számára Aszad kemény diktatúrája garanciát jelentett, csakúgy mint Irakban a Szaddam-rezsim.

Riccardi nemrég járt Libanonban és elmondta: szörnyű körülmények között élnek a szíriai menekültek. Emberek tízezrei, akikről a libanoni hatóságok nem vesznek tudomást mert félnek, hogy veszélyeztetik az ország stabilitását. Különösen megdöbbentette a szíriai palesztin menekültek sorsa: Sabra és Chatila menekülttáboraiban 600 dollárt fizetnek egy nyomorúságos kis szobáért. A menekültáradatnak nincs vége, havonta majdnem százezer ember menekül el Szíriából. Libanon valóban még törékenyebbé válik ettől. Nehezíti a helyzetet, hogy a Hezbollah fegyveres harcot folytat Szíriában, miközben a libanoni kormány igyekszik távol maradni a konfliktustól.

Riccardi véleménye szerint a nyugati világ nagy hibát követett el, amikor nem támogatta a szíriai békés ellenzéket akkor, amikor az még nem kezdett fokozatosan militarizálódni. Nem értették, mennyire kegyetlen az uralkodó rezsim, és azt sem, milyen erős indulatok élnek a lázadókban. Szíria mára csatatérré változott, az események radikalizálódtak és nemzetközi jelentőségűvé váltak, a népesség nagy része, köztük a keresztények is a szörnyű történelmi  helyzet túszaiként élnek. A keresztények arról tanúskodnak, hogy lehet békésen együtt élni. Nigéria helyzete ebből a szempontból még drámaibb: aki vasárnapi misére megy, gyakran a halálba megy.

Riccardi vallja: a párbeszéd az egyetlen járható út. „Persze amikor minden darabokra esett szét, a párbeszéd művészete legalább annyira nehéz, mint amennyira szükséges. Ebben a helyzetben van még valami, amin el kell gondolkodni, különösen nyugaton; ez egy fájdalmas, de szükségszerű szembenézés… El kell gondolkodnunk a fegyveres beavatkozásokon, kezdve az iraki beavatkozáson, amely gyakorlatilag szétzúzott mindent – és ezt úgy mondom, hogy semmiképpen sem kívánom vissza Szaddam Husszein uralmát. Hogy közelebbi eseményekről beszéljünk: el kell gondolkodnunk Líbia helyzetén is, ahol még nincs rend és béke. Nehéz döntések ezek, hacsak nem lehetetlenek” – zárta gondolatait a történész-professzor az olasz L'Unità napilapnak adott  interjúban.

Magyar Kurír

(tzs)