JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

A KÉK KŐ

Az ékszerész a pultnál üldögélve, szórakozottan figyelte az utcát elegáns üzletének kirakatán keresztül.

A bejárathoz egy kislány közeledett. Orrát a kirakat üvegéhez nyomta. Meglátott valamit, és égszinkék szemei hirtelen felragyogtak. Nagy elszántsággal belépett az üzletbe, és egy csodálato türkizkék nyakékre mutatott az ujjával.

- A nővéremnek lesz.Tudna nekem egy szép diszcsomagolást készíteni?

Az üzletvezető csodálkozva mérte végig a kis vevőjét, majd megkérdezte:

-Mennyi pénzed van?

A kislány lábujjhegyre állt és habozás nélkül letett a pultra egy bádogdobozt. Majd kinyitotta és kiürítette: néhány kiscímletű papírpénz egy marék aprópénz, kagylók és néhány játékfigura volt benne.

- Ennyi elég? kérdezte büszkén. - Az idősebb nővéremnek szeretnék ajándékot adni. Mióta az anyukánk meghalt, ő gondoskodik rólunk: egy másodpercnyi ideje sincs magára. Ma van a születésnapja, és egész biztos, hogy ezzel az ajándékkal nagyon boldoggá teszem őt.

Ez a kő épp olyan színű, mint az ő szeme.

Az ékszerész hátrament, majd visszatért egy pompás piros és aranyszinű csomagolópapirral, amibe gondosan becsomagolta az ékszerdobozt.

- Tessék! mondta a lánynak. - Óvatosan vidd!

A kisleány büszkén távozott. Mint egy trófeát, úgy vitte kezében az ajándékot.

Egy órával később egy barna hajú, gyönyörű szép kék szemű lány lépett az ékszerüzletbe. Határozott mozdulattal tette le a pultra azt a dobozkát, amit az ékszerész oly gondosan csomagolt be.

- Itt vásárolták ezt a nyakéket?

- Igen, kisasszony.

- És mennyibe került?

- Az én üzletemben az árak bizalmasak: csak a vevőimre és rám tartoznak.

-De az én húgocskámnak csak egy kevés aprópénze volt. Soha nem tudott volna kifizetni egy ilyen nyakéket!

Az ékszerész a kezébe vette az ékszerdobozt, visszazárta értékes

tartalmával, újra gondosan becsomagolta, majd átadta a lánynak.

- Az Ön kishúga kifizette. A legmagasabb árat fizette, amit csak fizethet valaki: mindenét odaadta.