Két nappal szeplőtelen fogantatás főünnepe után jogosan merül fel bennünk a kérdés: Nincs még elég Mária-ünnep? Újra egy emléknap, mely – bár nem kötelező, de – megint „kizökkent” az adventi hétköznapok összeszedettségéből, bensőséges csendjéből?

De Maria numquam satis – hangzik a régi mondás, azaz: „Máriából soha nem elég.” Mondhatnánk: különösen nem adventi időben, mely kimondottan „máriás időszak”. Nem csupán azért, mert az adventvégi evangéliumi részek kedves szereplői közt a várandós Szűzanya is egyre többször jelenik meg, hanem azért is, mert ez az időszak olyan, mint a hajnal, mely reményteli várakozással előzi meg a napfelkeltét.

A hajnali roraték is eredetileg Mária-misék voltak, és ez szimbolikájában is magában hordozta azt a szép gondolatot, hogy Mária olyan, mint a hajnalcsillag, melynek fénye már előrejelzi, hogy nemsokára megérkezik „felkelő Napunk a magasságból”, azaz Krisztus Urunk.

Adventben tehát többször is gondolunk Égi Édesanyánkra, mint üdvösségünk hajnalára.

A loretói kultusz a Szent Család názáreti házának legendájára épül. A történet szerint e szent házat 1290-ben a Szentföldről angyalok vitték előbb a dalmáciai Tersattóba, majd végül az itáliai Loretóban helyezték el, hogy ezzel védjék meg a meggyalázástól. Itt jegyezzük meg, annak gondolata, hogy Isten megvédi a szent személyeket és szent tárgyakat az enyészettől, hitünk tanítása szerint Mária életében is megvalósult: Isten a Szűzanyát földi élete beteljesüléseként testestül-lelkestül a mennybe vitte. Visszatérve azonban a loretói szent ház történetére, Nikéforosz Angeli II. Anjou Károly nápolyi király fiával házasodó lányának hozományában e házból való kövek is voltak. A ház átvitele legendájának kialakulására minden bizonnyal hatást gyakorolt az „Angeli” név, ezért szerepelnek benne aktív szereplőként az angyalok.

De miért lehet ez fontos most számunkra ebben az adventben? A mai, fakultatív emléknappal Ferenc pápa tavaly ajándékozta meg az Egyházat, elrendelve, hogy ezentúl december 10-én szerepeljen a liturgikus naptárban. Túl azon, hogy még egy jó lehetőség az Istenszülőre emlékezni, néhány tartalmas lelki hozadéka is van a mai emléknapnak.

Az egyik, hogy betegek ezrei keresik fel e kegyhelyet minden esztendőben, és sokan a Szűzanya közbenjárására gyógyulást is nyernek. Ez ma még időszerűbb, mint valaha.

Lélekben felkeresve a kegyhelyet, ma különösen is magunkénak érezzük, hogy imádkozzunk betegeinkért, különösen a járvány által sújtott testvéreinkért.

Másfelől mi magunk is többször megpihenünk egy-egy hosszú út során. Adventi lelki zarándoklatunk közben is jó meg-megállni, erőt gyűjteni, mielőtt célt érnénk, és ránk köszöntene Urunk születésének ünnepe. Karácsonyé, mely az adventi idő végén a „hazaérkezés” örömét, békéjét adja. Mária názáreti háza, mely az angyali üdvözletnek és az Ige megtestesülésének nagy tanúja, Jézus születésének is mintegy „előszobája”. Akárcsak az adventi várakozás karácsonyra készülve. Pihenjünk meg ma lélekben e szent házba lépve!

De vigaszt hozó is a mai emléknap: ahogy a názáreti ház a történet szerint váratlanul érkezett angyalszárnyon Loretóba,

úgy lep meg minket is Isten az ő ajándékaival. A kegyelem ma is „házhoz jön”!

Mindennapi bukdácsolásaink közepette megélt emberi korlátainkat most meg is tetézik az esti kijárási és egyéb korlátozások. Jó néhány testvérünk betegsége vagy egészségének törékenysége miatt nem is juthat el templomba, nem járulhat szentségekhez sem. Az imában megnyíló hívő embert a kegyelem azonban ilyenkor is felkeresi és átjárja. Jézusnak, Máriának, Józsefnek, a többi szentnek a járvány, a korlátozás nem akadály, ők bármikor „otthonunkba jönnek”.

És ha már imádság, jó ilyenkor, legalább a mai napon, elővenni a loretói litániát. Ne csak májusban kérjük a Szűzanyát, hogy terítse ránk védelmezőn anyai palástját!

A Szentatya tavaly az Ige megtestesülésének ünnepén, március 25-én Loretóban járt. A kegyhelyen elhangzott beszédének zárógondolatai kísérjenek bennünket is az idei Úrjövet szent idejének zarándokútján:

A mi Anyánk, az öröm és a derű fényes Csillaga adja meg a családoknak, a szeretet szentélyeinek az élet áldását és örömét. Mária, minden vigasztalás forrása hozzon segítséget és megerősítést mindazoknak, akik próbatételt szenvednek!”

Forrás: Kovács Zoltán

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír