A jó keresztény nem panaszkodik, hanem örömmel néz szembe a fájdalommal – Ferenc pápa keddi homíliája

A gyötrelem során sem szomorú a keresztény ember, hanem mindig tanúságot tesz Krisztus öröméről. Erre hívta fel a figyelmet Ferenc pápa kedd reggeli szentmiséjén a Szent Márta Házban. Homíliájában kiemelte, hogy a nehézségek örömmel való elviselése fiatallá tesz bennünket. A szentmisén Angelo Comastri és Jorge María Mejía bíborosok koncelebráltak, és a Szent Péter Műhely alkalmazottainak egy csoportja volt jelen.

A keresztények a szenvedés során is jókedvűek, sosem szomorúak. A Szentatya homíliájában Pál és Szilás örömére helyezte a hangsúlyt, akiknek börtönbüntetéssel és üldöztetéssel kellett szembe nézniük, amiért tanúságot tettek az Evangéliumról. Örvendeztek, mert követték Jézust szenvedésének útján. Olyan út ez, amelyet az Úr türelemmel tett meg.

Legyünk türelmesek: ez Jézus útja, amit megtanít nekünk, keresztényeknek. Ez nem azt jelenti, hogy szomorúak vagyunk, hanem azt, hogy vállunkra vesszük és elviseljük a nehézségek, az ellentmondások, a gyötrelmek súlyát. Az elviselés keresztény viselkedésmódja a türelem. A Biblia ezt a „Hypomené” görög szóval fejezi ki teljességében, vagyis elviselni az életben a mindennapok munkáját. Pál és Szilás elviselik a gyötrelmet és a megaláztatást, ahogy Jézus is, türelemmel. Ez egy folyamat, az érett kereszténnyé válás folyamata a türelem útja által valósul meg. Ehhez időre van szükség, nem egyik napról a másikra jön el. Egész életünk kell ahhoz, hogy elérkezzünk az érett kereszténységhez. Olyan ez, mint a jó bor – állapította meg Ferenc pápa.

Itt emlékeztetett a vértanúkra, akiket öröm töltötte el, mint pl. Nagasaki mártírjait, akik egymást segítették várva a halál pillanatát. Egyesek úgy mentek a vértanúhalálba, mintha esküvőre tartanának. Ez a megfelelő keresztény hozzáállás, ami nem mazochizmus, hanem olyan viselkedésmód, amely Jézus útjára vezet.

Amikor nehézségek elé kerülünk, kísértések is érkeznek. Pl. a panaszkodás. Az a keresztény, aki állandóan panaszkodik, felhagy jó kereszténynek lenni. A csendes tűrés, a türelmes csend Jézus csendje, aki szenvedése során csak a szükséges két-három szót mondta, de nem egy szomorú csend ez. A kereszt elviselésének csendje nem szomorú csend. Alkalmanként nagyon fájdalmas, de nem szomorú. A szív békében van. Pál és Szilás békében imádkoztak. Voltak fájdalmaik, mert az olvasmány elmondja, hogy a börtönőr megmosta sebeiket, de csendben tűrtek. A tűrésnek ez az útja elmélyíti bennünk a keresztény békét és erősebbé tesz Jézusban – mutatott rá a Szentatya.

A türelemmel való előrehaladás megfiatalít bennünket. Gondoljunk azokra az idősekre, akik nyugdíjas otthonokban élnek, akik sok mindent elviseltek az életben. Nézzünk szemükbe és fiatal szemeket látunk, fiatal lelket és megújult fiatalságot. Erre hív bennünket az Úr: a húsvéti megújult fiatalságra, hogy a szeretetben türelemmel haladjunk előre és viseljük el a gyötrelmeket, egymást. Mindezt szeretettel tegyük. Kérjük az Úrtól a keresztény elviselés kegyelmét, amely békével tölt el; a szívvel és örömmel való tűrést, hogy mindig egyre fiatalabbakká váljunk, mint a jó bor – zárta szentbeszédét kedd reggel Ferenc pápa.