JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

A tenger felé hömpölygő folyó hosszú útja során egy sivataghoz ért, és ott megállt. Szétszórt sziklák, mély szurdokok, rejtett üregekés homokdűnék voltak mindenfelé, ameddig csak a szem ellátott. A folyót elfogta a félelem.

- Végem van. Sose jutokát ezen a sivatagon. A homok magába szívja a vizemet és semmi nem marad belőlem. soha nem fogok eljutni a tengerhez. Mindennek vége - kesergett.

A vize lassan apadni és mocsarasodni kezdett, a folyó haldoklott.

De a szél meghallotta panaszait és elhatározta, hogy megmenti az életét.

- Hagyd, hogy a nap felmelegitsen, és szállj a magasba párafelhőként. A többiről majd én gondoskodom.- javasolta neki.

A folyó még mindig félt.

- Én arra születtem, hogy két part között hömpölyögjek, békés, fenséges folyóvízként. Nem arra teremtettek, hogy a levegőben repüljek.

A szél igy felelt:

- Ne félj! Amikor páraként felszállsz az égbe, felhő lesz belőled. Én kiviszlek téged a sivatagból oda, aholesőként megint lehullhatsz a földre, újra folyó lehetsz, és eljuthatsz a tengerig.

De a folyó nagyon félt, és el is nyelte a sivatag.

* Sokat elfelejtették, hogy csak egy út vezet át a hirtelen felbukkanó érzelmi sivatagokonés a gyilkos közömbösségen, amelyek gátat vetnekéletünk nyugod folyásának.

Ez az út a lelki élet. Engedjük, hogy átalakítson bennünket a Nap, aki nem más, mint Isten, és a Szél, a Szentlélek magával ragadjon.van azonban némi kockázat amelyet csak kevesen vállalnak el. Meert, ahogy Jézus mondja: "a szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy"

Bruno Ferrero