Élelemre, innivalóra, teára, gyümölcsre, édességre, tisztálkodószerre van szükség. Ám Csaba Testvér szerint nemcsak testi, de lelki vigaszt, erőt is kell adnunk a bajban lévő testvéreinknek és egymásnak is.

A ferences szerzetes szentmisét mutatott be Csobánkán a menekülteknek, és értük, a békéért. Az alábbiakban a szentbeszédből olvashatnak részleteket.

„Az Emberfiának sokat kell szenvednie” (Lk 9,22) – Jézus kétezer évvel ezelőtt sírva leborult Jeruzsálem falai előtt. Ma is sírva borul le Odessza, Harkov, Kijev robbanás tépte falai előtt. Megváltónk ma is szenved, hisz keresztény testvérnépek gyilkolják, ölik egymást kérlelhetetlen gyűlölettel. Megváltónk szeretné mint a kotló a csibéit összegyűjteni, szeretne békében, szeretetben átölelni, válogatás nélkül, mindannyiunkat.

Hiszem, hogy e végtelen szomorú nagypénteki időszakra újra fölragyog majd húsvét hajnala, mert a szeretetet, a jóságot meg lehet ölni, el is lehet zsarnoki törvényekkel temetni, de az harmadnap úgyis feltámad. A szeretet, a béke az ember létezése, Isten akarata szerinti állapota, így vagyunk teremtve, ez a mi normális üzemmódunk. Ahogyan a szervezetünk Isten akarata szerinti harmonikus működését, az egészséget próbáljuk gyógymódokkal, orvosságokkal helyreállítani, ugyanúgy kell bocsánatkéréssel, bűnbánattal, türelmesen, párbeszéddel keresni a társadalmunkban az áldott békét. Nem elég imádkozni, a béke nem egy szánkba repülő sültgalamb. Fontos, hogy kimutassuk békülési szándékunkat, tegyünk kölcsönösen szelíd gesztusokat, amelyek a másikat megnyugtatják, bátorítják, a párbeszéd útján elindítják – hangsúlyozta Böjte Csaba, és kiemelte, hogy számunkra Jézus Krisztus parancsa irányadó.

A jóléti fogyasztói társadalom – mely egyre többet ígér, s amelytől mindenki egyre többet követel – mint az erős fénytől megzavart bogár, idegesen csapkod, és a falnak koppan. A biztonságos jólétben elnehezedett a lelkünk, elhittük, hogy nekünk minden elérhető, kemény, kitartó munka nélkül is, hogy minden, amire csak vágyunk, az jár nekünk. Világunk megtelt kapzsisággal, bűnnel, erőszakkal, az emberek telhetetlenül követelőznek, a nagyhatalmak háborút kiáltanak, acsarkodnak, rázzák fegyverüket.

Imádkozzunk az áldott békéért, azért, hogy minél kevesebb áldozat árán tudjanak megegyezni a nagyhatalmak, mert ez nem a népek, nem az egyszerű emberek háborúja. Mit tehetünk? Ahogyan az Egyházunk kéri, imával, böjttel, virrasztással, önmegtagadások vállalásával fejezzük ki szolidaritásunkat a háború sújtotta területek lakói iránt. Bízunk benne, hogy amilyen hirtelen jött ez a véres vihar, olyan hamar véget is fog érni. A keresztet hordozó kárpátaljai testvéreinkkel imádkozzunk, zarándokoljunk együtt, ezekben a tragikus órákban, napokban – buzdított Csaba testvér, és nyomatékosította, hogy nem a kétségbeesés lelkét kaptuk, hanem az imádság lelkét.

További információk a https://www.facebook.com/MagnificatRo és a https://www.magnificat.ro/portal/index.php/hu/ oldalakon találhatók.

Szöveg: Sárréti Anita/Magnificat.ro

Fotó: Török Brigi

Magyar Kurír