A magyarországi Cursillo mozgalomban a következő évet az előcursillo tematikájának szentelik, melyről Székely János esztergom-budapesti segédpüspök a nagykanizsai országos találkozón, „ultreyán” beszélt október 8-án. A mozgalom világi elnöke felhívással fordul a közösség tagjaihoz.

A Cursillo mozgalom országos találkozója Nagykanizsán

A Cursillo lelkiségnek három – különböző feladattal felruházott – szakasza van és ez a három együtt, kölcsönösen egymásra épülve adja a mozgalom felépítését, módszerét. Az előcursillót a következőképpen határozza meg a mozgalom alapjait lefektető dokumentum, az Ideas Fundamentales: „Az előcursillo a személyek és környezetek felkutatása és kiválasztása, majd a kiszemelt résztvevők személyes előkészítése a cursillóra. Erre azért van szükség, hogy hatékonyabb legyen a cursillo, és főként az utócursillo küldetése.”

Fotó a Cursillo mozgalom országos találkozójáról,amelyet 1997-ben Leányfalun rendeztek meg

Fabók Ildikó, a magyarországi Cursillo mozgalom világi elnöke e meghatározásból kiindulva a következő szavakkal fordul a mozgalom tagjaihoz:

„Vajon az én számomra, és valamennyiünk számára mit jelent a »kiszemelt résztvevők személyes előkészítése a cursillóra«? Mit értünk azalatt, hogy cursillisták vagyunk? Megelégszünk-e azzal a feltétlenül szükséges eszközzel – amelyet a lelkiség alapítója, Eduardo Bonnin ajánl –, hogy kiscsoporthoz tartozunk, amelyben osztozunk és feltöltődünk? Kilépünk-e a saját, komfortos miliőnkből, az individualista hitéletünkből, és a 4B nagyszerű eszközével („Barátkozz, válj baráttá, vidd barátodat barátodhoz, Krisztushoz!”) megszólítunk-e kívülállókat?

A hétvégen többször beszélnek az atyák a szamáriai asszony történetéről. Mi is valamennyien sokszor olvastuk, szemlélődtünk róla. Vannak, akik úgy emlegetik az asszonyt, mint a cursillo egyik első képviselőjét. Sok igazsága van a megállapításnak. De most azt szeretném kérni, hogy olvassuk újra János evangéliumában a 4. fejezet 1–42. verseit, és mélyítsük el néhány fontos mondatát. Szeretném, ha most nem csak az első 28 verset olvasnánk el. Bár kétségkívül ez a legközismertebb, legtöbbet idézett rész, mondhatjuk »sláger«!

Fektessünk most nagyobb hangsúlyt a 28–42. versekre. Így, 1–42-ig mutatja legjobban a cursillo mondanivalóját, célkitűzését az idézett bibliai történet. Figyeljük meg az asszony szavaira kitóduló embereket! Vannak közöttük kíváncsi, megértő, szenvedélyes, kételkedő, hitetlen emberek. De abban mindannyian egyformák, hogy az asszony szavainak hatása alá kerültek, és kirohantak a házaikból, elhagyva a komfortot, csak hogy lássák Jézust! És az ő szavára sokan hinni kezdtek!

Eduardo Bonnín, a Cursillo mozgalom alapítója Rómában, 2000-ben, egy szentévi cursillós világtalálkozón

Ha megnézzük Jézus és a tanítványok párbeszédét, a tanítványokban is a megszokott gondolatok élnek, amikor hozzák az ennivalót Jézusnak. Kenyérről gondolkodnak csupán. De Jézus világosan elmondja, hogy Atyjának akaratát teljesíteni, ez az Ő eledele. Teljesíteni az Atya akaratát, evangelizálni, ez a keresztény, a cursillista ember feladata!

Nézzük hát a városunkban élő embereket, keressük meg a szavakat, a tetteket, a példát életünkben, amellyel szaladhatunk feléjük a szamáriai asszony lelkesültségével!

Nem baj, ha a korsóból kiömlik a víz, és eláztatja a kötényünket! Nem baj, ha kioldódik a hajunk, a kendőnk, miközben szaladunk! Nem baj, ha azokhoz sietünk, akik eddig lenéztek bennünket, akik eddig nem értették a szavunkat, akik sajnálkoztak idealizmusunkon! Mégis csak a mi szavunkra fognak hinni!

De colores!”

Forrás és fotó: Cursillo mozgalom

Magyar Kurír