Majdnem mindenki, aki ilyenféle kérdéseket tesz fel, már valamilyen mértékben járatos az imádkozásban. Ezért azzal kezdem, hogy rámutatok néhány olyan közös pontra, amely hasonlóképpen működik az imádkozásban, és a böjtölésben. Minden felelősségteljes keresztény ki kell alakítsa magának rendszeres, személyes imaéletét. A legtöbb keresztény minden nap időt szán az egyedüli imádkozásra. Sokan a kora reggeli órákban szakítanak erre időt, mielőtt a mindennapi tennivalók elkezdődnének. Mások jobbnak látják a nap végét szánni az imádkozásra. Vannak, akik kombinálják a reggeli és az esti alkalmakat. Ez minden hívőnél a személyes meggyőződés alapján és a Szent Szellem egyéni vezetése szerint alakul ki. 

Mindamellett majdnem minden keresztény azt tapasztalja, hogy esetenként a Szent Szellem, a rendszeres ima idején felüli, különleges imádkozásra indítja. Lehet, hogy ezt valami sürgető, vagy kritikus helyzet váltja ki, vagy valamilyen súlyos probléma, amely nem oldódott meg a szokásos napi imádkozás során. Gyakran ezek a különleges imaidőszakok intenzívebbek, vagy hosszabb ideig tartanak, mint a rendszeres mindennapi imaidő. 

Ugyanezek az alapelvek alkalmazhatók a böjtölésre is. Minden keresztény, aki elhatározza, hogy szellemi növekedése és önmaga fegyelmezése érdekében böjtölni akar, bölcsen teszi ha minden héten odaszán erre a célra egy vagy több napot. Ily módon a böjtölés az imádkozáshoz hasonlóan, a rendszeres szellemi kiképzés részévé válik. Ugyanakkor, ezeken a rendszeres heti böjtidőszakokon kívül valószínűleg lesznek majd olyan különleges alkalmak is, amikor a Szent Szellem hosszabb és intenzívebb böjtölésekre indít.

Figyelemreméltó, hogy testünk mennyire gyorsan megszokja a rendszeres böjtölést. 1949 és 1956 között Londonban pásztoroltam egy közösséget. Ezekben az években feleségem és én általában minden csütörtökön böjtöltünk. Felfedeztük, hogy ezeken a napokon gyomrunk nyugodt volt, mint ahogy az ébresztőóra is be van állítva egy bizonyos időre. Amikor eljött a csütörtök, még ha mi el is felejtettük, hogy milyen nap van, gyomrunk nem követelte az ételt, mint máskor. Emlékszem, hogy Lídia egy alkalommal ezt mondta: "Ma biztosan csütörtök van, mert ma reggel nincs étvágyam!" 

A metodista mozgalom kezdeti napjaiban hangsúlyozták a böjt fontosságát. Maga John Wesley is személyes szellemi kiképzésének részévé tette a böjtölést. Azt tanította, hogy a korai keresztények minden szerdán és pénteken böjtöltek, és ezért ő is minden metodistát ugyanerre buzdított. Sőt, senkit sem szentelt fel lelkésznek, aki nem vállalta, hogy minden szerdán és pénteken délután 4 óráig böjtöl. Természetesen mind az imádsággal, mind a böjtöléssel kapcsolatban óvakodnunk kell a törvényeskedő megkötésektől. A Galata 5:18-ban Pál azt írja: "Ha azonban a Szellem vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt." 

A Szent Szellem által vezetett kereszténynek ne váljon soha a böjtölés vagy az imádkozás olyan merev követelménnyé, mint ahogy az Izráelnek volt előírva Mózes törvényében. A keresztényeknek teljes szabadságuk van arra, hogy bármikor megváltoztassák imádkozással és böjtöléssel kapcsolatos szokásaikat, körülményeiknek megfelelően a Szent Szellem vezetése szerint. Soha nem szabad engednünk, hogy emiatt bármiféle bűntudatot, vagy önvádat érezzünk. Jézus a Hegyi Beszédben ugyanúgy szólt a böjtölésről, mint az imádkozásról, és utasításokat adott a személyes imádkozással kapcsolatban: "Amikor imádkozol..."(egyes szám). A csoportos imával kapcsolatban szintén adott útmutatást: "Amikor imádkoztok..." A böjtöléshez is adott utasításokat, mind egyéni mind kollektív szinten. "Amikor böjtölsz... " (egyesszám) az egyéni böjtölésre vonatkozik. "Amikor böjtöltök... " (többesszám) egy csoportra vonatkozik. A keresztények ismerik azt a gyakorlatot, amikor egy csoport nyilvános imádkozásra gyűlik össze. A legtöbb gyülekezetben az "imaösszejövetel" része a hétköznapi gyakorlatnak. Legalább ugyanennyi bibliai példa van arra, hogy összejöjjünk közös böjtölésre. Ószövetségi példák egész sora tanúsítja, amikor Isten kollektív és nyilvános böjtre hívta fel népét. Az Újszövetségben is láthatjuk, hogy a korai gyülekezetben is gyakorolták az együttes böjtölést - a vezetőkkel az élen. Vannak, akik azzal érvelnek ez ellen, hogy Jézus figyelmeztette a tanítványait, hogy ne böjtöljenek nyilvánosan. Ezt szokták idézni: "Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van: és Atyád aki látja, ami titokban történik, megfizet neked. " (Máté 6:17-18) 

Már rámutattunk arra, hogy itt Jézus az egyes embereknek beszél a böjtről, egyes számban. Ez logikus. Egy hívőnek, aki egyedül böjtöl, semmi szüksége arra, hogy ezt szétkürtölje. Az előző versben azonban Jézus a kollektív böjtölésről beszél, méghozzá többesszámban: 

"Mikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom néktek: megkapták jutalmukat." (Máté 6:16) Bár ebben a versben Jézus óv a szükségtelen magamutogatástól, de azt nem mondja, hogy a böjtölés titokban történjen. Ez is logikus. Nyilvánvaló, hogy az emberek nem tudnak összegyűlni közös böjtre anélkül, hogy azt valamilyen formában előre ne egyeztetnék. Ez szükségszerűen lehetetlenné tesz minden titkolózást. Kétségtelenül a Sátán áll amögött az elgondolás mögött, hogy a keresztények csak titokban böjtölhetnek. Hiszen ez megfosztja Isten népét legerősebb fegyverétől: az együttes, nyilvános böjtöléstől. Azok, akik a nyilvános böjtölés ellen beszélnek, általában az alázatosság szükségét hangsúlyozzák. De ebben az esetben az úgynevezett "alázatosság" valójában a hitetlenség és az engedetlenség álcázó, vallásoskodó megnevezése. Miután lefektettük azokat a legfontosabb alapelveket, melyek egyaránt alkalmazhatóak mind az imádkozásra, mind pedig a böjtölésre, most foglalkozzunk még szorosabban a böjtöléssel. Az évek során számos olyan gyakorlati tapasztalatot szereztem, melyekkel abban szeretnék segíteni, hogy a böjtölés a lehető leghatékonyabb legyen. A következőkben röviden összefoglaltam ezeket az irányelveket. Az egyszerűség kedvéért, először az egyéni, utána pedig a kollektív böjtöléssel fogunk foglalkozni. 

/Derek Prince/