Az emberi lélek nem azt jelenti, hogy abban minden benne van és kész, hanem az ember teremti meg magának azokat az érzéseket, amelyek a lélekben életeken keresztül elraktározódnak és addig várnak arra, hogy az ember a fizikai testbe öltözve megszabadítsa a terheitől. A léleknek egyáltalán nincs is más lehetősége a hibák javításában, csak amikor ismét leszületik fizikai testbe. A fizikai testben elkövetett hibákat csak kizárólagosan ott képes kijavítani, mert ott adottak a lehetőségek.

Ilyenkor csak azokat az eseményeket tartja a lélek a legfontosabbaknak, hogy azt, amit lehozott, mint feladatot, azt mindenképpen kijavítva tudja a visszatérésnél bemutatni, mint megszerzett kincset. Nem olyan egyszerű ez, ahogyan ezt most itt leírjuk, hanem nagyon sok erőfeszítésébe kerül az emberi léleknek ezeket az eseményeket elérni emberi testben. Emiatt az ember nagyon sok szenvedésen és megpróbáltatáson megy keresztül, hogy ezek az események bekövetkezhessenek.

Az egyik legfontosabb az, az hogy az emberben legyen békesség és nyugalom, mert ha csak a rossz érzések járják át az emberi szívet, lelket akkor nincs egyáltalán esélye sem az embernek a javításra. Ilyenkor semmiféle esemény nem zavarhatja meg a lélek nyugalmát, amikor arra törekszik, hogy a feladatát előkészítse, amit mint karmikus adósságát hozta a földi életbe javításra. Nagyon sokszor a léleknek esélye sincs arra nézve, hogy a feladatát elkezdhesse, mert nagyon nagy események kellenek ahhoz, hogy bizonyos feladatokat tisztán tudjon elvégezni anélkül, hogy valamilyen akadályokba ütközve, még nagyobb hibákat kövessen el az ember.

Az emberi lélek ha nem figyel a Teremtőjére akkor nagyon sokszor észre sem veszi azokat az eseményeket az életében, amiket ki kellene neki javítania. Ebben az esetben a lélek egyáltalán nem képes abba az irányba terelni az emberek figyelmét, amiben azt a feladatát kell neki felismernie, amiben előzőleg hibázott. Itt már akkorra az ember nem emlékezik a feladatára, csak a sötétben tapogatózva keresgél, mert a tudata az teljesen más irányba van lekötve, a hétköznapi élet küzdelmeiben éli ki a feladatait.

Minden alkalommal, amikor az emberek nem az Istenre figyelnek, hanem a figyelmüket csak a nehéz élet megélése köti le, akkor már a lélek egyáltalán nem tud a feladatához közelebb kerülni sem, mert a lélekben akkor már nincs nyugalom, békesség ami lehetővé tenné az emberek számára a feladat sikeres megoldását. Nagyon sokszor amikor a lélek visszaköltözik a Teremtőjéhez, akkor még több terhet cipel magával, mert az amit lehozott javításra azt sem végezte el és még abban az életében még több hibát összegyűjtött amiatt, mert nem volt eléggé figyelmes a feladatának a megoldására. Ezért szokott az bekövetkezni, hogy az ember nem azt teszi, amit neki tennie kellene és emiatt már régen nem tud úgy élni, hogy a lehető legkisebb szeretetet is kitudná magából préselni. Itt már csak az embereknek a kemény akarata, ami irányítja az embereket, figyelmen kívül hagyják azt, hogy az életüket az Isten akarata szerint éljék, nem fontos a számukra az Isten, mert teremtettek maguknak másik istent, ami valójában fogva is tartsa őket.

Az emberi lélek számára pedig, marad a szomorú meggyőződés, amikor visszaérkezik égi otthonába, hogy mennyire másképpen élte le az életét, mint ahogyan azt leszületése előtt eltervezte, és fel is készült, csak testbe öltözve már nem képes az ember arra, hogy visszaemlékezzen, amit égi otthonában eltervezett. Ezért nem tud akkor már a lélek javítani, ha nem figyel az Istenre és nem az Ő akarata szerint él szeretetben, mert akkor nem hallja meg az Isten hívó szavát, amikor neki arra a legnagyobb szüksége lehet.

Mindig amikor az ember elkezdi a földi életét, akkor neki nagyon nagy segítséget nyújt az Isten, mert megmutatja neki azokat a lehetőségeket, melyekkel neki gazdálkodnia kell és megmutatja azokat a feladatokat, amelyeket el kell neki végeznie abban az életében. Minden segítséget meg kap hozzá, amire csak szüksége van a feladathoz, csak neki kell a szemét az Isten akaratába helyezni, hogy soha ne tegyen ellen az Ő akaratának. Ilyen esetben az ember képes sikeresen végezni a földi életét, megoldani a ráháruló nehéz feladatokat is, csak éppen a legnagyobb bukásokat az idézi elő, hogy az emberek egyáltalán nem figyelnek az Istenre, hanem a saját maguk akarata szerint élnek és cselekednek, mert nekik nincs szemük és fülük az Istent meglátni és meghallani.

Olyankor, amikor az ember elfárad és visszaköltözik égi otthonába, csak akkor döbben rá, hogy mekkora hibát követett el, mert rögtön lejátszódnak előtte az elrontott élet megoldatlan feladatai, ami neki nagyon nagy fájdalmat okoz, hogy egyáltalán nem tudta elvégezni azt, amiért leszületett a földi világba. Nagyon sokszor a lélek ilyenkor nem tudja, hogy mit is csináljon, mert a földi élete során, abban a környezetben ahol élte az Isten nélküli életét, szó sem esett arról, hogy az Isten milyen kegyelmes és segít a rászoruló visszatérő lelken, hogy ad a számára javítási lehetőséget, mármint egy következő földi életet, amiben ha figyel az Istenre, akkor van esélye kijavítani az elrontott hibáit.

Így megy ez életeken keresztül, amíg az ember el nem jut odáig, hogy felismeri az életében a szeretetet, az Istent.

Amíg az ember nem hajlandó ezeket a gondolatokat magáévá tenni, addig csak vegetál, vagyis szenvedi a földi élet nehézségét, mert minden földi élet abban mutatkozik meg az emberek számára, hogy nekik mennyire nehéz azt a feladatot megoldani, amit éppen abban a helyzetben kell nekik megcselekedniük. Mindig csak abban tud az ember javítani, amit már megélt, vagyis megtapasztalta azokat a nehézségeket, amelyekben neki szeretetben kell megélnie. Vagyis akármennyire is nehéz az élete, nem erőszakoskodik, hogy mást akarjon, hanem elfogadja az élet nehézségeit és megpróbál azokban is megtalálni minden elrejtett kincset, vagyis a szeretet morzsáit.

Mindig csak akkor tud az ember javítani a hibáiban, ha az adott életét türelmesen, és békességben tudja élni. Mert csak ha nyugalom és békesség honol az emberi lélekben, akkor képes felismerni az Isten akaratát az életében. Nem lehet sohasem senkit arra kényszeríteni, hogy másképpen éljen, mert a lélek az érzi, hogy most neki mit is kell csinálnia és arra készül, minden pillanatban vannak olyan jelek, amelyek csak abban a helyzetben jelennek meg az emberek életében, és ha nem figyel rájuk eléggé, akkor azok el is tűnnek, anélkül, hogy az ember arra felfigyelt volna. Így már azt a feladatot nem is tudja megoldani az ember sikeresen, mert a hozzá tartozó események nem adottak hozzá.

Nagyon kevés ember életében előfordul olyan esemény, hogy amikor nekik a feladatukat kell elvégezni nem tehetnek mást ha az Istenre figyelnek, mert nekik az Isten azt jelzi, hogy most mire figyeljenek nagyon, hogy a feladatuk sikeres legyen. Mindezek nem szavakban, hanem általában érzésben szoktak megjelenni, és az emberek ilyenkor szokták mondani, hogy „született egy jó gondolatom”. Holott ez a gondolat nem az ő akaratuk szerint született, hanem az ég angyalai azok, akik segítenek azoknak akik az Istenre figyelnek, mert meghallják az Ő szavát a lelkiismeretükön keresztül.

Ilyenkor szokott az is előfordulni, hogy nem mindenki képes ezeket felismerni, hogy ezek az Isten akarata szerint vannak, akkor bizony nagy felfordulást tud okozni azok között, akik még nem hallják meg a jót az Isten sugallatait. Ezekbe szoktak azok az emberek belekötni, hogy nem jó ahogyan csinálják, mert ők ezt másként tennék, vagyis az emberi akarat szerint, ami nem mindig egyezik meg az Isten akaratával.

Testvéreim legyetek nagyon figyelmesek, hogy felismerjétek a lelketekbe sugárzott égi morzsákat, hogy abból táplálkozni tudjatok a későbbiek során. Legyen bennetek mindig békesség, hogy elérje az Isteni szeretet a szíveteket, hogy sikeres legyen a földi életetek.

forras internet