Elizeus jómódú, gazdálkodó családból származott. Erkölcsi tanításokra fogékony, szorgalmas istenkereső lélek volt, de nem vetette meg a kétkezi munkát sem. Isten őt jelölte ki Illés utódjául. Éppen apja szolgáival együtt szántott a mezőn, amikor Illés megkereste. A fiatalember habozás nélkül követte a prófétát, aki a meghívás jeleként az ifjú vállára vetette palástját.

Elhívása után évekig együtt munkálkodott Illéssel, a Sámuel által alapított prófétaiskolákat szervezték újjá. Isten törvénye szerinti nevelési központokat hoztak létre. Végleges elválásuk előtt Elizeus hűségét Illés többször is próbára tette, de ő mindig kitartott mestere mellett.

A Szentlélek kijelentette, hogy Illés prófétát az Úr tüzes szekéren fogja elragadni a mennybe. Búcsúzóul a mester megkérdezte hű tanítványától, mit kíván tőle?

- „Legyen, kérlek, a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam!” (II.Kir. 2:9)

Elizeus válasza megmutatja lelkületét. Nem hatalom, vagyon vagy siker után vágyakozott, hanem Istennel kívánt minél szorosabb szövetségre jutni. Nem becsvágyból kérte ezt Elizeus, hanem azért, mert érezte gyengeségét. Úgy látta, hogy egyedül, Illés nélkül, csak Isten Lelke kettőzött mértékével tudná ellátni feladatát hitehagyó környezetében. 

Frederick Lord Leighton: Elizeus feltámasztja a sunemita asszony fiát,
olajfestmény. Leighton House, London

A súlyos ítéleteket hirdető Illés prófétával szemben az ő működését a békesség szolgálata jellemezte. A Baál-papok eltávolítása után építenie, erősítenie kellett a lelki megújulás kibontakozását. Miközben járta az országot, Súnembe is eljutott. „Ott volt egy gazdag asszony, aki tartóztatta őt, hogy nála egyék kenyeret. És lőn, hogy amikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék. És mondta az asszony a férjének:

- ...Csináljunk, kérlek egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.

És történt egy napon, hogy odament Elizeus, és megszállott a felházban, és megpihent ott” (II.Kir. 4:8-11). A próféta, látva az asszony tiszta és nemes segítőkészségét, érdeklődött, hogy mit tehetne érte viszonzásként? Azonban ő szerényen kitért a kérdés elől. Géházi, Elizeus szolgája mondta el az asszony bánatát: nincsen fiuk. A próféta megígérte:

- „Egy esztendő múlva fiút fogsz ölelni” (II.Kir. 4:16).

Isten megjutalmazta a család vendégszeretetét: az ígéret beteljesült, a gyermek megszületett!

Elizeus sok csodát cselekedett az Úr akaratából. Például Gilgálban a tévedésből megmérgezett főzeléket ehetővé tette, majd egy Baál-Sálisából jövő férfi néhány árpakenyeréből száz embert lakatott jól (II.Kir. 4:38-44) – Krisztus kenyérszaporításához hasonlóan (Lk. 9:13; Jn. 6:9-13)! Naámánt, a szíriai király seregének fővezérét is meggyógyította bélpoklosságából (II.Kir. 5:1-19). Sokan jöttek a prófétához, aki szerető, atyai magatartásával mindenkin segített.

Halála előtt az Úr hosszan tartó betegséggel próbálta meg szolgáját. Azonban a próféta Istenbe vetett bizalma, hite rendíthetetlen maradt. Hívő elődeivel együtt Elizeus is elmondhatta:

A sunemita asszonynak ígért gyermek felnevekedett. Egy nap kint aratott a mezőn, súlyos napszúrást kapott és meghalt. Édesanyja személyesen kereste meg Elizeust, aki akkor a Kármel hegyén tartózkodott, hogy menjen el vele a halott gyermekhez. A házhoz érkezve bement a próféta abba a szobába, amelyben a halott gyermek feküdt. „Bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak”, majd „a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tette, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedett a gyermek teste, majd felnyitotta szemeit”. Elizeus hívta az asszonyt és mondta neki: „Vedd a te fiadat!” (II.Kir. 4:33-36)

A képen Elizeust láthatjuk, amint feltámasztja a fiút annak az Istennek erejével, akinek kezében van minden élet (Zsolt. 36:10). Hitte, tudta, hogy „Ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent” (Ap.csel. 17:25).