Deo Gratias! Ministráltam, az ég és föld királyának szolgáltam. Sok kegyelmet kaptam Uram. Légy velem édes jó Istenem otthon, utcán és minden helyen, hogy érted élve és halva, érted apostolkodva az örök életet elnyerjem. Amen.

Szent Tarzíciusz ministránsok védőszentje könyörögj érettünk!

Válasz

Tarziciusz ministráns kebelébe rejtette az Oltáriszentséget és a kora esti órákban útnak indult félelmetes küldetésére. Már majdnem a börtön bejáratához érkezett, ahol engedélyt kellett kérnie, hogy ismerőseit, barátait meglátogassa. Útját meglepő módon nem a katonák állták el, akik keresztényeket kerestek, hanem éppen egy vele hasonló korú kamasz fiúkból álló társaság állta el, akikkel egy iskolába járt tanulni. Társasjátékot játszottak volna, de egy személy még hiányzott ehhez és a felbukkanó Tarziciuszt pont megfelelőnek találták erre. Florens nevű osztálytársa ismerte fel és kérlelte. Tarziciuszt megkérték, hogy csatlakozzon hozzájuk, de az küldetésére gondolva elutasította azok kérését. Többszöri unszolásra sem volt hajlandó kötélnek állni ezért már gyanússá vált azok számára, hogy vajon hová siet, mit visz? Mi az a fontos dolog, amiért őket ilyen határozottan elutasította. Az őrnek mindig finom bort vitt, hogy bemehessen a keresztények közé, és elbeszélgethessen velük a Jóistenről. Úgy érezte ilyenkor a kis Tarzíciusz, hogy közös imádságuk erősíti bennük szenvedéseik között a keresztény hitet. Az őr sokszor csodálkozva kérdezte tőle:

- Mit tudsz ezekkel a keresztényekkel beszélni?

De a kis Tarzíciusz megnyugtatta: nem számít, mit beszél velük, csak igya meg az általa hozott jó bort. Ekkor Tarziciusz felajánlotta a fiúknak az őrnek hozott bort csak engedjék őt útjára. A fiúk azonban nem tágítottak egy tapodtat sem.

Tarziciusz ekkor már félelmében kezeivel ölelte a ruháiba rejtett Oltáriszentségeket. A fiúk felfigyeltek erre és rángatni kezdték. De ő nem hagyta magát, karjait, melyeket melle előtt keresztben tartott nem tudták szétfeszíteni. Ekkor botokat és köveket ragadtak, és ahol csak érték, ütötték, dobálták. A ministráns futni kezdet, hogy elmeneküljön előlük, de azok vérszomjasan utána eredtek. Egy utána hajított kisebb kő a tarkóját találta el. Megszédült és összeesett. Pár pillanat múlva már majdnem halott volt. De két karját, melyeket keresztbefont mellén olyan szorosan fogta az Oltáriszentséget rejtő kis táskát, hogy gyilkosai csak nagy erőfeszítéssel, halála után tudták szétnyitni. A kis táskában már semmit sem találtak, mert az Úr Jézus az ő tiszta szívében keresett menedéket, hogy a pogányok ne tudják megszentségteleníteni. A nagy kiabálásra az őrség egyik tagja, Rufus nevű százados közéjük rohant és szétválasztotta őket. A fiúk elrohantak, csak Tarzíciusz maradt a küzdelem helyszínén. Alig volt benne élet. A katona mellé térdelt. Azonnal megismerte, hiszen titokban ő is abba a közösségbe járt. Hol van az, akit magaddal hoztál? - kérdezte. Velem van, a szívemben - suttogta a fiú és meghalt. A százados karjaiba vette a kis Tarzíciuszt, aki már nem lélegzett. Így imádkozott, karjaiban a kisfiúval:

- Uram, fogadd el kis testvéremnek, Tarzíciusznak áldozatát... tégy engem is képessé arra, hogy megvédjem a mennyei titkot, ilyen erővel, ilyen tűzzel. Segíts, hogy méltók legyünk ehhez a kis vértanúhoz életünkben. Ámen.

Ennek következtében nem érhetett be a hírhedt börtönbe, hiába várták ott a fogva tartott, és halálra ítélt keresztény hívek. Miután haza sem tért, estefelé keresni kezdték a ministránst. Testvérei Dénes pap vezetésével egy árok szélén találták meg holttestét. Megtalálását követően a Kallixtus - katakombában temették el. Emléke mind a mai napig fent maradt. Az őskeresztények NEM CSAK VÉRÜKKEL tanúskodtak Krisztus mellett, hanem egymáson segítettek, semmiféle előnyért nem ártottak senkinek, munkájukat becsületesen végezték, még ha rabszolgák voltak is, nem szórakoztak oly módon, mely hitükkel ellenkezett. ÉS MA? -- Ugyanúgy kell Jézus mellett tanúskodni!
A vértanúk vére keresztények magva. -- Ez a mondás onnan ered, hogy akkoriban sokan tértek meg a keresztény vértanúk hősies helytállása láttán. A római cirkuszok. -- A nézők szórakoztatására embereknek kellett életre-halálra viaskodniuk egymással vagy vadállatokkal. A keresztény vértanúk nem védekeztek kínzóikkal és a vadállatokkal szemben.

Ereklyéi a Szent Szilveszter székesegyházban találhatóak.

Deo Gratias! Ministráltam, az ég és föld királyának szolgáltam. Sok kegyelmet kaptam Uram. Légy velem édes jó Istenem otthon, utcán és minden helyen, hogy érted élve és halva, érted apostolkodva az örök életet elnyerjem. Ámen. Szent Tarzíciusz ministránsok védőszentje könyörögj érettünk!

A következő latin verset Damazusz pápa írta Tarziciusz sírjára:

Par meritum, quicumque legis, cognosce duorum,
quis Damasus rector titulos post praemia reddit.
Iudaicus populus Stephanum meliora monentem
perculerat saxis, tulerat qui ex hoste tropaeum,
martyrium primus rapuit leuita fidelis.
Tarsicium sanctum Christi sacramenta gerentem
cum male sana manus premeret uulgare profanis,
ipse animam potius uoluit dimittere caesus
prodere quam canibus rabidis caelestia membra.

Wiseman bíboros könyvet írt Tarziciusz akolitus vértanú életéről és haláláról.

Ministránsok védőszentje!
Érvényes rá az Úr szava:
A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.
A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.
Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz.

FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Az Oltáriszentség Krisztus valóságos Teste és Vére! Ahányszor csak magunkhoz vesszük Jézust fogadjuk magunkba. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy elhagyva régi cselekedeteinket, mi is kedvesek legyünk Isten előtt.

Válasz