ZSOLTÁROK NAGYBÖJTBEN

21.Zsoltár (A szenvedő Megváltó zsoltára)

Istenem,én Istenem,miért hagytál el engem?
Messze van szabadulásom jajjaim szavától.
Istenem, napestig kiáltok,és te nem hallod éjszaka,
És nincsen megnyugvásom.

De te vagy a Szent, ki Izrael dicsőségében lakozol.
Benned reméltek atyáink,
Reméltek és megszabadítottad őket,
Hozzád kiálltottak és megmenekültek
benned reméltek és meg nem szégyenültek.

Én, pedig féreg vagyok már és nem ember
Emberek gyalázata, a nép megvetettje.
Akik csak láttak, kinevettek engem,
Ajkukat biggyesztve fejüket csóválták:
„Az Úrban remélt, ragadja ki ő!”
Szabadítsa meg, hiszen kedveli őt”

Mert te hoztál ki engem anyám méhéből
Én reménységem,
Anyám kebelétől rád bíztam magam, mióta megszülettem
Születésemtől fogva te vagy én Istenem

Ne légy messze tőlem
Mert a szorongatás itt van
És nincs, aki segítségem legyen.

Borjak sokasága vett körül
Básán bikái megkörnyékeztek engem.
Rám tátották a szájukat
Mint a prédáló és ordító oroszlán
Miként a víz, kiöntettem
Elszakadoztak egymástól összes csontjaim.

Olyan lett bennem a szívem, mint az olvadó viasz
Kiszáradt, mint cserép az ínyem
nyelvem a torkomhoz tapadt
és a halál porába vezettél engem.

Kutyák falkája vett körül
A gonosztevők gyülekezete ellepett engem.
Átlyuggatták kezemet és lábamat
És megszámláltam minden csontomat.
Ők pedig szemléltek és őriztek engem
Elosztották maguk között ruhámat
És köntösömre sorsot vetettek.

Te pedig, Uram, ne légy messze tőlem
Én erősségem, siess segítségemre.
Ragadd el a kard élétől életemet
És a kutya szájából egyetlen lelkemet.
Ments meg engem az oroszlán szájából
És az egyszarvúaktól gyöngeségemet.

Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek
Az Egyházban dicsérlek Téged.
Kik félitek az Urat, dicsérjétek Őt.
Jákob minden ivadéka, dicsőitsétek őt.
Félje őt Izraelnek minden ivadéka
Mert nem vetette, meg és nem nézte le
A nyomorult szegényt
És nem fordította el az arcát tőle
És meghallgatta, mikor hozzá kiáltott.

Nálad van dicséretem a nagy Egyházban
Az Őt félők színe előtt megteszem fogadalmaimat
Esznek a szegények és jóllaknak
És dícsérik az Urat, kik keresik Őt
Éljen a szívük örökkön örökké!
Megemlékeznek az Úrról és megtérnek hozzá
A föld minden határai
S imádva borul le előtte
A nemzetek minden családja.

Mert az Úré az ország
S Ő uralkodik a nemzeteken.
Egyedül Őt imádják mind, kik a földben alszanak
Leborulnak előtte mindnyájan
Kik alászállnak a porban.

És az én lelkem Őneki él
És ivadékom néki szolgál.
Hirdetni fogják az Úrról az eljövendő nemzedéknek
És elmondják igazságát a népnek, mely megszületik.
Ezek az Úrnak művei