Az „ad gentes” misszió legyen az egyház minden tevékenységének állandó távlata és szeretetének forrása – hangsúlyozza a Szentatya.

Abban az időszakban, amikor a Föld déli féltekéjének és keleti részének szegény felét „harmadik világnak” nevezték, az e területeken élő egyházak püspökei eljöttek Rómába, hogy elhozzák lelkes tanúságtételüket az evangelizálásról. Kisebbséget alkottak és közösségeik a hithirdetés eszközeinek tragikus hiányával küszködtek. XVI. Benedek a II. Vatikáni Zsinat ezen képéből indul ki, hogy rámutasson: a fiatal és formálódó egyházak pásztorainak tapasztalata jelentősen hozzájárult annak megerősítéséhez, hogy nagy szükség van az „ad gentes” misszióra.

A zsinatot követő ötven évben ez a felfogás nem halványult el, sőt termékeny teológiai és lelkipásztori elmélkedést indított el. Ennek az időszaknak minden pápája prioritásnak tartotta az evangelizálást. Krisztus missziós küldetése, amelyet elsőként az apostolokra, majd a püspökökre bízott, nem merül ki az Isten népének egy részére fordított figyelemben, hanem ki kell terjednie az egyház minden tevékenységére a plébániáktól a szerzetesi intézményekig, az egyházi mozgalmaktól minden egyes keresztény hívőig. Ezért a lelkipásztori terveknek és az egyházmegyei szervezeteknek is alkalmazkodniuk kell az egyház életéhez, amely egy folyamatosan változó világ mindennapjaiban és nemcsak Nyugaton, hanem szinte mindenhol a hit válságában él – fogalmaz Benedek pápa.

Az egyháznak idén lesz módja, hogy elmélkedjen e téma különböző aspektusairól a hit évének megünneplésével és az új evangelizációról szóló püspöki szinóduson. Mindkettő legyen alkalom a missziós együttműködés fellendítésére – hangsúlyozza üzenetében a Szentatya. A hitről és a hithirdetéssel együtt járó kötelezettségről elmélkedve új lelkesedést kér, hogy a keresztények segítsék a hit örömének újrafelfedezését különösen azokban az országokban, ahol az evangéliumot már évszázadok óta ismerik, de kezdik elveszíteni az Istennel való kapcsolatot.

Az evangelizáció iránti aggodalom sose sodródjon az egyházi tevékenység és a keresztények személyes életének peremére. Az evangélium iránti szenvedély éljen mindig szívünkben, és társuljon hozzá a szeretet – figyelmeztet XVI. Benedek. Majd így fogalmaz: a hit hirdetése segítség felebarátunk számára, igazságosság a legszegényebbek iránt, tanulási lehetőség a legtávolabbi falvakban, orvosi ellátás a legelzártabb helyeken, szabadulás a nyomorból, rehabilitáció a peremre szorultak számára, támogatás a népek fejlődése számára, az etnikai ellentéteken való túllépés, valamint tisztelet az élet iránt annak minden fázisában.

Üzenetében a Szentatya köszönetet mond a ma apostolainak, papoknak, szerzeteseknek és világiaknak, különösen is a Pápai Missziós Műveknek, elkötelezettségükért. Majd az egyház tekintetét a kétezer évvel ezelőtti modellre irányítva kiemeli: újra is fel kell venni az első keresztény közösségek apostoli lendületét, amelyek bár kicsik és védtelenek voltak, de tanúságtételükkel tudták hirdetni az evangéliumot az akkor ismert egész világon.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír