Az Örök Város központjában, a híres Spanyol téren állított emléket IX. Piusz pápa a Szeplőtelen Fogantatás dogmája kihirdetésének emlékére 1854-ben. Luigi Poletti szobrászművész a 30 méter magas márványoszlop tetejére tervezte meg a Szeplőtelen Szűz Mária bronzszobrát, melyet virágkoszorúval megkoronázva 200 pápai tűzoltó helyezett fel az oszlopra. 1857. december 8-án maga IX. Piusz pápa leplezte le az emlékművet.

December 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepének reggelén az oszlopon álló szobor karjára hagyományosan virágkoszorút akasztanak a római tűzoltók, majd szünet nélkül érkeznek a térre a cserkészek, a katolikus iskolák tanulói, a szerzetesek, a papnövendékek és a zarándokok.

A Szentatya délután 4 óra után érkezett a Spanyol térre, ahol Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke és Gianni Alemanno polgármester fogadta. A térre vezető Via Condotti elején megállt néhány percre a Szentlélek templom előtt, ahol a híres római bevásárló utca kereskedői köszöntötték.

A Szentatya a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén a hagyománynak megfelelően lerótta tiszteletét Szűz Mária előtt a Spanyol téren felállított szobornál. Elmélkedésében három pontban foglalta össze, hogy mire tanít a Szeplőtelen Szűz bennünket advent idején. Meg kell tanulnunk Isten szavát meghallani a csendben; befogadni kegyelmét, amely megszabadít a bűntől és minden önzéstől; hogy ezáltal megízlelhessük az igazi örömöt.

„Mindig különleges öröm a Spanyol téren összegyűlni a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén. Rómaiak, zarándokok és turisták együtt állnak lelki Édesanyánk szobra előtt, aki egységbe hoz bennünket a hit jegyében” – kezdte beszédét a pápa. Utalt a hit évére, amelyet az Egyház ebben az időszakban él, majd az angyali üdvözlet evangéliumi részletéhez fűzte gondolatait.

A pillanat, amikor Isten emberré lesz, az emberiség sorsának meghatározó pillanata nagy csendben zajlik. Ez a misztérium csendben megy végbe. Az, ami valóban nagy jelentőségű, gyakran észrevétlenül történik, a békés csend sokkal termékenyebbnek tűnik, mint a frenetikus nyüzsgés, amely városainkat jellemzi. Mária az angyali üdvözlet napján elmerült lelkében és ugyanakkor nyitott volt Isten meghallgatására. Istennel való kapcsolata mentes a legkisebb szennyeződéstől is, nincs elkülönülés, az önzés árnya, csak tökéletes összhang. Kis emberi szíve tökéletesen Isten nagy szívére összpontosít – állapította meg XVI. Benedek.

Ez elsősorban arra emlékeztet bennünket, hogy Isten szavát nem a zsivajban és a nyüzsgésben ismerjük fel. Isten személyes és társadalmi életünkre vonatkozó tervét nem akkor fogjuk fel, ha felszínesek maradunk, hanem akkor, amikor a legmélyebbre szállunk le, ahol nem a gazdasági és politikai erők, hanem az erkölcsi és spirituális erők hatnak. Mária arra hív bennünket, hogy ide szálljunk alá és teremtsünk összhangot Isten akaratával.

A második fontos dolog, amit a Szeplőtelen Szűz tanít nekünk, hogy a világ üdvözülése nem az ember, hanem a kegyelem műve. De mit is jelent ez a szó? – tette fel a kérdést a Szentatya. A kegyelem a szeretetet jelenti a maga tisztaságában és szépségében, Isten maga, aki a Bibliában elmondott üdvösségtörténetben nyilatkoztatta ki magát és Jézus Krisztusban teljesedett be. Mária, aki kegyelemmel teljes, arra emlékeztet bennünket, hogy Isten szeretetének ereje sokkal erősebb a gonosznál, fel tudja tölteni az űrt, amelyet az önzés provokál az egyének, a családok, a nemzetek és a világ történetében. Ezek az űrök pokollá válhatnak. Azok a hamis gyógymódok, amelyeket a világ kínál fel ezeknek az űröknek a betöltésére, pl. a kábítószerek által, csak kiszélesítik ezt a szakadékot.

Csak a szeretet menthet meg ettől a mélyrepülésből – figyelmeztetett a Szentatya. Csak az a szeretet, amely magában foglalja az isteni kegyelem tisztaságát, amely átalakít és megújít. Mária azt tanítja, hogy az ember bármilyen mélyre is zuhan, az Isten számára sosem túl mély, mert Ő egészen a poklokig jutott el. Szívünk bármennyire is legyen utat tévesztett, Isten szíve mindig nagyobb a mienknél.

A harmadik dolog, amiről a Szeplőtelen Szűz szól nekünk: az a hiteles öröm, amely a bűntől megszabadult szívet tölti el. A bűn szomorúságot hoz magával, amely arra ösztönöz, hogy magunkba zárkózzunk. A kegyelem hozza el a valódi örömöt, amely nem a dolgok birtoklásától függ, hanem a személy legbelső szférájában gyökerezik és senki vagy semmi nem szakíthatja el tőle.

A kereszténység örömhír, hirdeti a kegyelem győzelmét a bűn és a halál felett. Ha ez lemondásokkal, mentális és szívbeli fegyelemmel illetve meghatározott viselkedéssel jár, akkor ez azért van, mert az emberben benne él az önzés mérgező gyökere, amely fájdalmat okoz önmagának és másoknak. Meg kell tehát tanulni nemet mondani az önzés szavára és igent mondani a hiteles szeretetre. Mária öröme azért teljes, mert szívében nincs a bűn árnyéka sem. A méhében megtestesült Jézus Mária és egyben az Egyház öröme – zárta beszédét XVI. Benedek Szeplőtelen Fogantatás ünnepén a római Spanyol téren.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír