JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

VÉGSŐ VALÓSÁG

12 éve | Miclausné Király Erzsébet | 1 hozzászólás

Azt mesélik, volt egyszer egy ateista, aki leesett egy szikláról.

Zuhanás közben azonban elkapta egy kis fa ágát. Mi közben ott lógott a felette lévő ég, és az ezerlábnyi mélységben lévő sziklák között, belátta, hogy nem lesz sokáig ereje kapaszkodni.

Ekkor eszébe jutott valami:

- Isten! - kiáltott torka szakadtából.

Csend. Semmi válasz.

- Isten! - kiáltotta mégegyszer. - Ha létezel, ments meg és én megígérem,

hogy hinni fogok benned, és másokat is a te hitedre fogom tanítani.

Ismét csak csend. Már majdnem elengedte az ágat kétségbeesésébe, amikor egy

hatalmas hang dörgött végig a völgyön:

- Mindegyik ezt mondja, amikor bajban van.

- Nem, Istenem, nem! - kiáltotta most már reménykedve. - Én nem olyan

vagyok, mint a többiek. Látod, hallván a hangodat, én már el is kezdtem

hinni benned. Most már csak szabadíts ki innen, és hirdetni fogom nevedet az

egész földön.

- Na jól van - mondta a hang. - Megmentelek, engedd el az ágat.

- Hogy elengedjem az ágat? - kiáltotta tébolyultan az ember. - Hát azt

hiszed, hogy megőrültem?

(Balogh Béla idézet Végső valóság. c. könyvből)

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

schrancz Erika üzente 12 éve

Életünkret Isten irányítja, Születésünktől halálunkig. Hitünk megerősit minket.
Ezért bizzuk rá magunkat Istenre.
Az elbeszélésben szereplő férfi saját akarata szerint cselekedett, és nem bizott
Istenben. A vége : tragédia.
Köszönjük szépen Erzsike.
üdv.Erika

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben