A mai igeliturgia Isten szavának ünneplését emeli ki. Az első olvasmány azt mutatja be, hogyan hirdették ki Isten törvényét Jeruzsálemben a nép előtt, amikor az a babiloni száműzetésből visszatért. Érdekes a nép sírása, amely a bűnbánat kifejezése. Végül az örömteljes kihirdetés: „Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok! Az Úrban való öröm az erősségetek.” Micsoda emberi érzések törnek fel: figyelem, tisztelet, bánat, öröm. A Szó hallatán megnyílik az értelmük, felfedezik Isten jóságát, és ez a felismerés könnyeket csal a szemükbe.

Az evangélium a Szó egy másik meghirdetését mutatja be. A külső keret talán a valóságban egyszerűbb, ám sokkal ünnepélyesebb. Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Honnan tért vissza? A pusztaságból, negyven nap után. A szellemek megkülönböztetésében megedződve, tudva, mi a hivatása. Eljutott Názáretbe is, ahol az ifjúságát töltötte. „Szokása szerint” bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Abban a zsinagógában, ahol hosszú éveken keresztül az ószövetségi előírások szerint elhangzott a Szó, és magyarázatokkal egészült ki. Hányszor érezte magában a belső feszültséget, amikor hallgatta a szentírási szavakat, és hallotta a hozzá fűzött tanításokat, értelmezéseket. Elképzelhetjük, mit érezhetett a fiatal Jézus, ha arra gondolunk, milyen az, amikor egy pap prédikációját hallgatva megmozdul bennünk a lélek. Feszengünk és mozgolódunk, amikor az értelmezésben szokványosan egyhangú fejtegetéseket hallunk. Az ószövetségi vidéki rabbik sem voltak különbek az Írásokkal kapcsolatos tudás tekintetében.

Haragszol a miseformulák „szokásosságára”, az imádságok vissza-visszatérő gondolatsorára? Megannyiszor átlapozod a Szentírást, és újraolvasod azokat a szöveghelyeket, amelyeket már jól ismersz? Az ismétlődések hozzátartoznak az életünkhöz, a vallási életünkhöz is. Jézus a szokásosságot is vállalta! De egyszer eljött az ő ideje. A Lélek vezette a tekintetét Izajás próféta könyvének éppen arra a helyére, ahol az Úr fölkentjéről szólt a jövendölés. Meglátta annak igazi mélységét, és benne az Atya akaratát! „Fölkent engem, és elküldött, hogy örömhírt vigyek, (…) és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” A jubileumi év az az esztendő volt, amikor a tartozásokat el kellett engedni, s a földeket visszaadni tulajdonosaiknak. Ekkor minden megújul és megszabadul. A bűn fogsága megszűnik. „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” Ő maga az olvasott szó beteljesedése: Ő az Atya örök Szava!

Megértetted-e? Ha a szent Szót hittel hallgatod, és megnyílik a lelked, találkozni fogsz a Názáreti Jézussal. Vajon hányan olvastuk e szöveget anélkül, hogy a legkisebb mértékben is találva éreztük volna magunkat? Aki viszont alaposan mérlegelte már hivatását, az képes felismerni ezekben a szavakban a küldetést, a meghívást. Talán nekünk, neked, nekem is szól!

Jézus azt akarja mondani neked, hogy a legtöbbet az számít, ha meghallgatod és lefordítod az élet nyelvére a szavait. Az első hely Istent és az ő igéjét illeti meg! Ezzel szemben minden gondod és vágyad háttérbe szorul. Befogadni a Szót, az Igét, és hagyni, hogy belsőleg átalakítson. Megtartani szívedben, hogy formálja az életedet, az érzéseket, elhatározásokat, tetteket. Hogy megváltoztassa a gondolkodásmódodat, cselekvésedet. Találkozz Jézussal, és üdvösségednek új szakasza kezdődik!

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír