A Szentlélek kiáradásának ünnepe van ma, ami szorosan összekapcsolódik az Egyház születésével. Jeruzsálemben nagy zarándoksereg gyűlt össze, mert ekkor tartották a „hetek ünnepét”, ami eredetileg aratási hálaadás, de idővel kiegészült a Törvény ünnepével. Mózesre, a törvényadóra emlékeztek. A pünkösd új törvényt hozott az apostolok és követőik életébe, s látják beteljesedni Jézus ígéretét, aki megígérte nekik a Vigasztalót. Titokzatos a harmadik isteni személy, és talán nem is szentelünk megfelelő figyelmet neki. Pedig Isten Lelke már a teremtéskor ott „lebeg a vizek felett”, s az egész üdvtörténetben újra és újra megjelenik tüzes, mégis gyengéd erejével. A Szentlélekkel kapcsolatban talán az az egyik legszebb jelenet, amikor Illés a menekülése közben egy barlangban húzódik meg. Isten megtalálja, majd földrengés, heves szélvihar és tűz halad el a barlang előtt, de az Úr egyikben sincs jelen. A tüzet enyhe szellő kíséri, amelyben ott van az Úr. A Szentlélek érkezése ma is megremegteti az emeleti termet, de a lángnyelvek nem égetnek, inkább áthevítenek, lelkesítenek és bátorítanak, hogy a tanítványok merjenek beszélni, tanúskodni Krisztusról. Enyhe és frissítő szellő lesz az új tanítás, ami egységet és megértést teremt a hallgatóságban. Milyen nagy szükség lenne erre ma is! Milyen jó volna, ha észrevennénk, hogy a Szentlélek ma is működik, és hív bennünket a megújulásra! Bár sok minden rendül meg a világban, mintha már semmi sem rendítene meg bennünket igazán. Közönnyel olvassuk a híreket, közönnyel nézzük a körülöttünk lévő emberi tragédiákat. Talán csak egy-egy súlyos betegség képes megrendíteni, s rávenni bennünket arra, hogy új módon gondolkodjunk, és értékrendünket az örök élet felé mozdítsuk el. Szent Pálnak a galatákhoz írt levele gyakorlati tanácsokat ad ahhoz, hogy az elméleti hitből ki tudjunk lépni. „Lélek szerint éljetek” – buzdít bennünket. Milyen pontos látleletet ad a test szerinti életről: a világ mai életét fedezhetjük fel benne. De jó, ha észrevesszük, hogy mi sem vagyunk kivételek. „A test cselekedetei nyilvánvalóak: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók.” Van tennivalónk bőven, van miért bűnbánatot tartanunk. És figyeljük csak, hogy mi az új törvény: „A Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.” Az új törvény, hogy nincs törvény. Hogy lehet ez? Szent Ágoston sokszor félremagyarázott mondata segít megértenünk ezt: „Szeress, és tégy, amit akarsz!” Ha Isten szeretete áthathat bennünket, akkor már nem akarunk, nem is tudunk bűnt elkövetni. Ez lesz az igazi istengyermeki szabadságunk. Pünkösd ünnepe meghív bennünket arra, hogy életünkben, mindennapjainkban teret adjunk az éltető Léleknek. Először is küzdjünk a test bűnei ellen, közösségi szinten is: távol álljon tőlünk a vetélkedés, irigykedés, veszekedés. Azután tápláljuk lelkünket és egymást a Lélek gyümölcseivel: türelemmel, kedvességgel, jósággal, hűséggel! Gyakran imádkozzuk, énekeljük: „Teremtő Lélek, szállj közénk, látogasd szolgáid szívét!”

Magyar Kurír