JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD hírei

Szilveszter Barát : Copertinoi Szent József emléknapja

Napi gondolatok: A pilóták, légi utasok valamint az elmezavaros betegek és gyenge tanulmányi előmenetelű diákok védőszentje

Szeptember 18 a lebegő minorita: Copertinoi Szent József emléknapja

Ludovico Mazzanti festménye

Copertinoban, a nápolyi királyság egy kis falujában született szegény sorsú szülőktől. Szelíd, önmagába vonuló (teljesen magába merült és érzéketlenné vált minden iránt, ami körülötte játszódott le) természetű volt és kemény megpróbáltatásokat kellett elviselnie. Később mondta, hogy a noviciátust ő már gyermekkorában elvégezte. 17 évesen felvették a kapucinusok, de gyenge egészsége és a munkára való alkalmatlansága miatt nyolc hónap múlva elbocsátották. Utána, némi nehézségek után, szolgának felvette egy minorita kolostor. Itt megtanult írni, olvasni.

Végül jámborsága miatt felvették a rendbe, méghozzá klerikusnak. 3 év múlva, 1628-ban nem annyira tudása, mint inkább életszentsége miatt pappá szentelték. Isten bámulatos karizmákkal ruházta föl engedelmes, türelmes és alázatos szolgáját: extázisai órákig tartottak, levitációi (földről való felemelkedések) is gyakoriak lettek szentmisék közben is, annyira, hogy sokan azt mondták: szerzetesi élete felét a föld felett élte le.

A legendák szerint egy kolostorban egy festmény annyira lenyűgözte, hogy felrepült hozzá és egy ideig a levegőben maradt. Más beszámolók arról tanúskodnak, hogy misék közben 30-50 centiméterrel lebegett a föld felett.

Legerősebb élménye volt mindennap a szentmise. Közben minduntalan eksztázisba esett, úgyhogy szentmiséje esetleg öt óra hosszáig is tartott. Jézus halála vagy más esemény, amelyről az olvasmányokban szó esett, annyira hatott rá, mintha akkor történt volna. Egy virágvasárnapon a passió e szavainál: „A keresztre vele. - szinte halottként zuhant a földre, és ezalatt saját szavai szerint valóban közel járt a halálhoz. Hasonlóképpen összeesett egyszer Pál megtérésének ünnepén e szavaknál: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel 9, 4); hátrahanyatlott és karját kereszt alakban széttárva hosszú időn át fekve maradt. Amikor ismét lábra állt, könnyezett, gyengeségében az oltárra kellett támaszkodnia, majd így szólt: „Nagy hatalom volt ez, nagy hatalom.” József számára nem fantáziájának játékáról volt szó, hanem annak közelségéről, Akit szeretett. Ő maga tette fel magának a kérdést: Miért szomorkodom Jézus halála miatt, amely mégiscsak nagyon rég történt? Miért tölt el szorongással a gyermek Jézus szemlélése, hiszen sok ideje annak, hogy Jézus gyermek volt? Az Úr maga válaszolt neki lelkében: „Egykor keresztre feszítettek, és meghaltam az emberekért; készségem azonban, hogy meghaljak érted, örökre megmarad. Egykor gyermek voltam; a szeretetben pedig mindig is az vagyok. Ha valaki gyermekként akar látni, gyermekként talál meg; ha megfeszítettként, a megfeszítettként talál rám; vagy megostorozottként, vagy más alakban mutatom meg magam neki. Szeretetem ugyanis olyan formában jelenik meg, amelyben az emberek emlékeznek rám és szemlélnek engem.”

De a gonosz lélek is sokszor zaklatta, néha látható alakban. Egyszer a protestáns János Frigyes herceg részt vett szentmiséjén és látta őt elragadtatásban; ennek hatására két év múlva katolikus lett.

Rendi elöljárói, hogy a néptömegek áramlását megakadályozzák, sokszor áthelyezték eldugott kolostorokba. Az inkvizíció is vizsgálatokat tartott több alkalommal, így Nápolyban, Rómában, de nem sikerült semmiféle csalást rábizonyítani. X. Ince pápa egyik kapucinus kolostorból a másikba helyeztette, végül 1657-ben került vissza újra minorita rendházba, Osimoba.

Copertinoi Szent József szentélyben lévő koporsója - Osimo

64 éves korában, lázban halt meg. Utolsó szavai: "Keresztre feszített Jézusom, vedd magadhoz szívemet és gyújtsd föl benne szereteted tüzét." XIII. Kelemen pápa 1767-ben avatta szentté.

A Szűzanya iránti gyermeki tisztelete mutatkozik meg a következő párbeszédben: „Az én anyám önfejű. Hozok neki virágot, nem törődik velük; kedveskedek neki cseresznyével, nem kell neki. Kérdezem hát, mit akar? S azt feleli: A szíved kell nekem. Szíved hódolata az én eledelem.”

Bejegyezte: Szilveszter Barát dátum: 0:30

szerda, szeptember 18, 2013

Címkék: