Írország már a korai középkor óta mint a "szentek szigete" ismert, mégis Patrik az egyetlen szent, aki az egész Egyház egyetemes kalendáriumában Írországot képviseli, és ő sem született ír. Szent Patrik életének és tevékenységének képét megrajzolni ma nehezebb, mint bármikor. Szerencsére önvallomásokat hagyott ránk írásaiban. Nem volt tudományosan képzett ember. Családja valószínűleg jómódú volt, hiszen ír tengeri rablók akkor fogták el és hurcolták el rabszolgaként a tizenhat éves fiút, amikor nyári szállásukon tartózkodott vidéken. Patrik később elhurcoltatását jogos büntetésnek tekintette azért, mert "elfordult Istentől, parancsait nem tartotta meg". Nagy hitének kellett lennie, mert idegen fogságban "bűneire gondolt és teljes szívből megtért", s kérte Istent, hogy "gyakoroljon kegyelmet ifjúságával és tudatlanságával." 

A szülői ház biztonságából és jólétéből kiragadva, a fogolynak birkákat kellett őriznie Írország nyugati partvidékének hegyein. Írország éghajlata viszonylag enyhe, ezért a juhok a szabadban telelnek, úgyhogy a pásztorok esetenként fagyban és hóban kénytelenek a munkájukat végezni. A körülmények és készületlensége ellenére Patrik kitartott a megtérésben. Minden reggel napkelte előtt kelt, hogy imádkozzék. Egészsége nem látta kárát, mert amint mondta, "a bennem lévő Lélek fölmelegített". Hatévi fogság után Patrik egy éjszaka álmában hangot hallott, amely azt mondta neki: "Jól teszed, hogy böjtölsz. Nemsokára visszatérsz hazádba. Lám, a hajód készen áll!" A hang indítására Patrik elmenekült és kalandos úton végül visszatérhetett Britanniába szüleihez. 

Eleven hite arra ösztönözte, hogy apjának és nagyapjának példáját kövesse és előkészüljön az egyházi pályára. Egy éjszaka álmában az írek hangját halotta: „Kérünk, jöjj és élj közöttünk!” Kérte fölvételét az egyházi rendbe, így akarta követni a hívást, amelyet ő úgy értelmezett, hogy missziós munkát kell végeznie az írek között. Először visszautasították, mert egy régi barátja visszaélt bizalmával: kibeszélte egy gyermekkorában elkövetett bűnét, amely alól Patrik már régen föloldozást nyert. Mindez jellemző viszont Patrik igazmondására és lelkiismeretességére. 

Az otthoni visszautasítás után Patrik Galliában folytatta tanulmányait. Előjáróinak Britanniába küldött jelentései kedvezőek voltak, ezért rá esett a választás, amikor Celesztin pápa tervei szerint egy püspököt kellett Írországba küldeni, hogy az addig szórványosan kezdeményezett térítést elvégezze. Kiképzése alatt Patrik különösen a Szentírásban tett szert jártasságra. A Biblia ismerete később is különleges ismertetője lett az ír egyháznak. 

Patrik írországi missziója páratlanul sikeres volt. Nemcsak a törzsfőket nyerte meg, hanem magát a népet is, amelyet a sziget legeldugottabb zugaiban is fölkeresett. Az írek részéről szokatlan készséggel találkozott. Ennek a ténynek köszönhető, hogy Írország kereszténnyé válása vértanúk nélkül ment végbe. Patrik fölfogása a maga feladatáról azon a tényen alapult, hogy a lelkében hallott isteni szó a gyakorlatban és az Egyház által - bizonyos egyháziak ellenállása ellenére is - meglepő igazolást és megerősítést nyert. 

Ebből a tényből eredt személyes felelősségtudata, amely alapjául szolgált - vezetői jogai gyakorlásához szükséges - tekintélyének. A papok és a világiak életét világos rendelkezésekkel fékezte meg, és ezzel megvetette alapjait annak a szokatlanul kemény fegyelemnek, amellyel az ír egyház századokon át kitűnt, és amely képessé tette, hogy kiálljon egy rettenetes üldözést. Amint saját életében kiegészítette egymást a mély, személyes meggyőződés és a közösség megkövetelte rend, Patriknak gondja volt rá, hogy az írek kereszténnyé válása ne maradjon külsőleges. Megkövetelte, hogy a megtérés legyen példaszerűen valódi és gyökérig ható. Azokra az ezrekre gondolva, akiket megkeresztelt, nyugodtan jelenthette ki: "Isten a tanúm, hogy közülük egyet sem tévesztettem meg, de nem is volna értelme Isten vagy az Egyház kedvéért félrevezetni valakit, hiszen akkor a hitjelölteket magam ellen ingerelném, magunkat (misszionáriusokat, papokat és keresztényeket) üldözésnek tenném ki és vétkemmel ártanék az Úr nevének." Sikere nyilván annak a körülménynek tulajdonítható, hogy bár egykor a

z írek foglya volt, aki egy püspök teljes hatalmával ért vissza, sosem viselkedett győzőként. Az íreknek mindig megvolt a finom érzékük az emberi őszinteségre és a természetes hála az iránt, aki a rosszat jóval viszonozza nekik. 

Patrik érezte feladatának nehézségeit. Írországot gyakorlatilag nem érte el a római civilizáció. A barátságtalan éghajlatot és a magasabb fejlettségű gazdasági alakulatok hiányát ismerte fogsága idejéből. Biztosan már akkor tapasztalta, milyen nehéz az íreknek egymás mellett élniük a törzsi villongások, az irigység és az időnként előtörő erkölcsi zabolátlanságok következtében. Másrészt Patrik a kereszténység számos tanítását - különösen a gyengék, a nők és az öregek megbecsülését, valamint a szellemiek értékelését - ráépítette az ír jellem bizonyos alapvonásaira. 

Hogy Patrikot bízták meg Írország misszionálásának befejezésével, azt jórészt annak köszönhette, hogy fogsága alatt megismerte az országot. Hatéves írországi tartózkodása után kétségtelenül kifogástalanul beszélte az ország kelta nyelvét. Írország lett az első ország az Alpoktól északra, amely saját egyházi nyelvet fejlesztett ki. Mindössze néhány alapfogalmat vett át a latinból, amelyek hiányoztak az írből. 

Az elismerés, amelyet munkája aratott, azért is figyelemre méltó, mert Patrik nem volt ír származású. Mind neki, mind az íreknek elismerés jár azért, hogy ennek ellenére el tudta végezni feladatát. 

Írországnak a korai középkorban az egész keresztény Nyugat-Európa életében játszott nagy szerepe ellenére Szent Patrik tisztelete Írországon kívül szinte alig terjedt el. Az Írország anyagi és szellemi javai között feszülő aránytalanság Patrik népszerűségének terjedésében is nyomot hagyott. És ez figyelemre méltó példája annak, hogy a hit győzelme nem mérhető a világ méreteivel. 

Ünnepéről az 5. század óta tudunk. A római naptárba 1631-ben vették föl, március 17-re. 

Szent Patrik imája

Urunk Jézus: te légy velünk, te légy előttünk!

Urunk Jézus: te légy mögöttünk, te légy bennünk!

Urunk Jézus: te légy alattunk, te légy fölöttünk!

Urunk Jézus: te légy megengesztelődésünk, te légy békességünk!

Urunk Jézus: állj jobbunkon és balunkon.

Urunk Jézus: légy mellettünk, ha lefekszünk és ha fölkelünk.

Urunk Jézus: te légy azok szívében, akik ránk gondolnak.

Urunk Jézus: te légy azok ajkán, akik rólunk beszélnek. 

Urunk Jézus: te légy minden szemben, mely minket lát.

Urunk Jézus: te légy minden fülben, mely minket hall.