Szent Willibrord

Szent Willibrord (658 körül – 739. november 7.) northumbriai származású térítő szent, a "frízek apostola". Utrecht első püspöke, és luxemburgi Echternach-ban halt meg.

Willibrord szobra Echternach-ban

Édesapja Wilgils vagy St Hilgis. Angol, vagy ahogy Alcuin nevezi szász volt, aki a világtól visszavonult és épített magának egy Szent Andrásnak szentelt imahelyet. A király és a nemesek később adományokat adtak neki, melyekből felépítette azt az imaházat, amelyet utóbb Alcuin igazgatott.

Willibrord Szent Wilfrid tanítványaként Ripon Apátságába ment miután felövezték. Később csatlakozott a bencésekhez, 20 és 32 éves kora között pedig Rathmelsigi apátságában élt, mely az európai tudományosság középpontja volt a 7. században. Ez alatt az idő alatt Szent Egbert irányítása alatt tanult, aki őt és 12 társát Fríziába küldte téríteni, Pipin kérésének eleget téve. Pipin kérésére ezután kétszer is Rómába utazott, végül pedig a Szent Cecília templomben Kelemen néven a "frízek püspökévé" szentelték 695. november 21-én. A palliumot magától a pápától kapta.

Fríziába visszatérve prédikált és számos templomot építtetett, köztük az utrechti kolostort is, ahol katedrálist emelt. Ez szolgált Utrecht első püspöki székhelyeként Willibrordnak. 698-ban kolostort alapított az egykori római villa, Echternach területén (Luxembourg területe, Triertől nem messze). A helyet II. Dagobert leánya Irmina mutatta meg számára.

Willibrord ezt követően Fontenelle-be ment, ahonnan több, frankok által támogatott térítőmissziót indított. A frankok a térítéstől azt remélték, hogy a kereszténységre áttért frízeket könnyebb lesz pacifikálni, és ezzel a frankok megszerezhetik Dorestad kereskedővárosát. 716-ban azonban a pogány frízek királya, Radbod számos templomot felégetve, és misszionáriust megölve visszafoglalta Fríziát.

Radbod 719-es halálát követően, Willibrord visszatért, hogy folytassa a munkát, Bonifác segítségével és Martell Károly védnöksége alatt. Mivel gyakran állt meg Echternachban, ezért halála után is itt temették el. Halála után egyébként hamarosan szentté is avatták. Ünnepe Anglián kívül november 7., Angliában november 29. XIII. Leó pápa rendeletére. Az anglikán egyház is november 7-én ünnepli őt.

Alcuin írta meg először életrajzát, talán egy korábbi életrajzot felhasználva. Szent Béda is tesz említést róla Egyháztörténetében. Bonifác pedig beszámol egy II. Istvánnak írt levelében arról, hogyan pusztított el Willibrord egy pogány bálványt.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Willibrord című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források

• Szántó Konrád: A katolikus egyház története. Budapest: Ecclesia. 1987. ISBN 9633634814
• Csapodiné Gárdonyi Klára: Európai kódexfestő művészet. Budapest: Corvina. 1981. ISBN 9631311295
• Tours-i Gergely: Korunk története. A frankok története. Pozsony: Kalligram. 2010. ISBN 9788081013232
• Diós István(Szerk.): Szentek élete. Budapest: Szent István Társulat. 2009. ISBN 8000000053862 Online változat