Az idei téma: Az ember természete kapcsolat a végtelennel. A Meeting plakátja mellett sok minden apró részlet kifejezi ezt a gondolatot. Például a nagyelőadó színpad mögötti része, amely az előadói asztal fölött lévő kivetítőt körülveszi. Ezen általában a Meeting mottója és logója mellett egyszerű drapéria vagy színes fényekkel megvilágított sík felület van. Idén itt, a terem teljes szélességében, egy vásznon a tengerpart és a távolba tűnő tenger látható, amely kifejezi a végtelent, amelyre vágyakozunk, és amely valamilyen módon ott van a lábainknál. Ami pedig az újdonság, sokaknak elsőre nem is tűnt fel, hogy a vetített háttérkép mozog, mert videófelvétel, így a tenger hullámzik, a maga lassú, békés, nyugalmat árasztó ritmusában.

Az igazság szükségessége: a demokrácia gyökerénél című találkozón Jason Kenney kanadai bevándorlásügyi miniszter; Silvano Maria Tomasi érsek, az ENSZ állandó szentszéki megfigyelője, valamint Andrea Simoncini, a Firenzei Egyetem alkotmányjogász docense vett részt.

Simoncini evidenciaként kezelte, hogy a demokrácia Európában is válságban van: „a rendszer megcsömörlött, hiányzik a megfelelő hajtóerő, a döntési eljárásokká alacsonyított demokrácia úgy tűnik egy sivatagos részen partot ért” – fogalmazott. Idézte Don Giussanit, aki a 60’-as években így írt: „a demokrácia nem alacsonyítható le pusztán külső rendre, technikára. Válasz az ember szép, jó és igaz utáni vágyakozására, és ezáltal a demokratikus együttélés segíti a személyt.” „A demokrácia – tette hozzá Simoncini - mindenki részvétele a nyilvános, a közös ügyekben, és ezáltal párbeszédet épít az emberek között. Középpontjában pedig az ember áll, az igazság iránti elfojthatatlan vágya, és a végtelen iránti törekvése, amely lényegi jellemzője az emberi szívnek.”

A kanadai bevándorlásügyi miniszter azon véleményének adott hangot, hogy a nyugati országokra nem a demokrácia válsága jellemző, hanem az értékválság. Tomasi érsek a francia forradalomból indult ki, amely az igazság iránti vágyból született, még ha erőszakos módon is és valójában a szabadságra, egyenlőségre és testvériségre alapult. „Nem érthetjük úgy a testvériséget mint pusztán anyagi célkitűzések elérésére való törekvést. A testvériség valóságos értéket jelent a személy számára, mert a közösséghez tartozásból fakad. Szükséges a testvériségnek egy még erősebb szintje: a szeretet. A kissé háttérbe szorult testvériség tudna hozzájárulni a különböző hagyománnyal rendelkező emberek együttéléséhez, a demokrácia megújulásához. Az út a közjó útja, ami megfelel az ember szíve természetének, amely a végtelen felé törekszik függetlenül a kultúrától és a bőr színétől. Ezen az úton lehetséges az igazi részvételi demokráciát létrehozni. Mert az igazság megvalósulásának legmagasabb szintje: a szeretet” – fejtette ki Tomasi érsek.

Az élet: a boldogság igénye címmel Izzleddin Abuelaish tanúságtételére került sor. A palesztin orvos – aki néhány hónapon belül elveszítette feleségét és három lányát és unokáját, akikkel izraeli katonák végeztek, amikor kilőtték a házukat – úgy döntött: nem gyűlölködik, hanem a béke és a remény üzenetének hírnöke lesz, főleg az izraeliek és palesztinok között. „Nem fogadtam el az élet szörnyűségét – fogalmazott – a kérdés, amit közülünk mindenkinek fel kell tenni magának, hogy a konfliktusra születtünk vagy arra, hogy éljünk, és hogy új életet adjunk?” „Azért jöttem, mert hiszek bennetek. Cselekedjetek! Az életben mindig van nehézség – hangsúlyozta. – A múlt azért van, hogy tanuljunk belőle, de ami még fontosabb: élni a jelent és a jövőre tekinteni. Senki nem képes egyedül megváltoztatni a világot – tette hozzá a palesztin orvos –, de a béke üzenete egy kis tanúságtételben, mint ez a mai és ha aszerint cselekszünk, elterjedhet az egész világon.”

Vágyakozás és politika címmel Mary Ann Glendon, a Harvard Egyetem jogprofesszora és Wael Farouq, a Kairói Meeting igazgatóhelyettese, a Kairói Amerikai Egyetem Arab Tanszékének docense beszélt. Glendon hangsúlyozta: „a vágyakozás, amely kiemel önmagunkból, amilyen hatalmas, éppen olyan fegyelmezetlen is, ezért fáradságosan iskolázni kell az önkontroll, a külső tényezők által.” Idézte II. János Pál pápa Christi fideles laici apostoli buzdítását: „Az egyéni törtetés, hatalomimádat, önzés, korrupció, melyeket gyakran hangoztatnak vádként a közügyekben tevékenykedő ... emberekkel kapcsolatban, valamint az az igen elterjedt vélemény, ami a politikát az erkölcsi veszély szükségszerű helyének tekinti, semmiképpen sem igazolhatja a keresztények közügyekkel szembeni kétkedését vagy tartózkodását.”

Farouq beszélt az egyiptomi forradalomról, és azt mondta: „nem annyira a szegénység, a rendőrállam, a korrupció volta az oka, hanem a vágy a többre. Egy új valóság született, amelyben nem volt gyűlölet. Ezrével mentek a Tahrir térre, és virágot adtak a rendőröknek, együtt imádkoztak keresztények és muszlimok. Ez ellene mond a hagyományos dinamikáknak, ebben nincs gyűlölet, csak az Isten utáni vágy. Ez a vágy és az abból fakadó tudatosság megváltoztatta a népet.”

„A politika kihatással van az emberek életére, ezért nem lehet, hogy a vallás ne akarjon mit kezdeni a politikával” – monta összefoglalójában Giorgio Vittadini, a Sussidiarietà Alapítvány elnöke. „Aki azt mondja, hogy a politika csak a hatalom kérdése, redukálja a vágyakozást. Akinek politikai hatalma van, fontos feladatot kapott, és támogatni kívánjuk a próbálkozását. A politikai felelősség lehetőség, lehet személyes hatalmi szempontból hasznosítani (de ez ésszerűtlen döntés), és lehet alkalom az építkezésre. Az embertől függ. Egy kísérlet élni a végtelent. Lehet tévedni, lehet újra kezdeni. A vágyakozásban és a csodálkozásban egyek vagyunk, ugyanaz van bennünk, mint a Tahrir tériekben. Egy lehetőség, amely nem mentes a kockázatoktól. Csak azt kívánhatjuk maguknak, hogy találkozzanak azok az emberek, akik a közjó vágyát hordozzák magukban” – fogalmazott Vittadini.

A milánói dóm építése: „ Az életem megváltozott a Milánói Dóm hatására” – vallja az Ad usum fabricae, azaz Építési célra című nagysikerű kiállítás kurátora. A diploma előtt álló közgazdászhallgató „beleszeretett” a milánói dóm építésének történetébe, ebből írta szakdolgozatát, és tapasztalatát sokakkal meg akarta osztani. A nagy mű, a katedrális, amely a végtelent formázza meg, ahogy a kiállítás alcíme is mondja, az egyszerű emberek aprópénzéből, önkéntes adományából jött létre. Mindez azt is jelzi, hogy az ember számára a végtelennel való kapcsolat a közösségen keresztül nyilvánul meg.

Este jazzkoncertet hallgathattak a Meeting résztvevői; továbbá egy olyan bábszínházi előadást is megtekinthettek, amelynek művészei volt hajléktalanok. Egy milánói szerzetes, Fra Ettore kalandos történetét adták elő, aki megmentette életüket. A Szegények Ettore atyája című darab díszleteit, bábjait, technikai eszközeit maguk a Betania Ház lakói készítették. A rendhagyó előadás Ettore atya milánói főpályaudvaron megkezdett karitatív munkájának első időszakát idézi fel. Ahogy a szervezés és betanítás több éves fáradságos munkáját végző Teresa nővér mondja: „a színház az a hely, ahol a személyek, akik a kétségbeesés legsötétebb pillanatait is megtapasztalták, képesek a játékban összeszedni magukat, tanulni és újra megtalálni a reményt.”

Varga János/Magyar Kurír