PÁLI SZENT VINCE ÁLDOZÓPAP

Vince Franciaországban, Aquitániában született 1581. április 24-én. Szülei falusi földmívesek voltak. Szülei tanult emberré kívánták nevelni, a közeli Dax városkába a ferencesekhez küldték iskolába. Atyja (ökreit eladva) egyetemi tanulmányait is biztosította, a spanyol Saragossába, majd Toulouse egyetemére járt.

Hivatást érzett, egyházjogot és teológiát tanult. 1600. szeptember 23-án pappá szentelték, 1605-ben pedig egy jámbor özvegytől jelentős összeget örökölt. Romantikus, egyesek szerint kétségbe vonható epizód volt, hogy állitólag török martalócok egy tengeri hajóútján elfogták és rabszolgának eladták. Algíriában ura feleségét, majd urát is megtérítette. Ura Avignonban keresztelkedett meg és Rómában irgalmasrendi szerzetes lett.

Ezután Vince Párizsba utazott, kórházakat látogatott, papi társaságokat keresett fel. Plébános lett.

1625-ben egy alapítvány segítségével megalapított egy missziós társulatot, a lazaristákat, ennek célja a papság helyes nevelése és a szegények segítése.

Sokféle intézmény alakult ki körülötte, ezeket Párizsból irányította. Foglalkoztak a szegényekkel, betegekkel, gályarabokkal és a papi elmélyüléssel. életre hívta a papi rekollekciókat. Híveit Isten szeretetére igyekezett vezetni.

Megszervezte Marillac Szent Lujzával a 'Szeretet leányai' (Irgalmas Nővérek) társulatát.

Párizsban, 1660. szeptember 27-én halt meg Párizsban.

Derüs arcát üvegfedél alatt, rendje központi templomában (rue de Sevres) láthatjuk. 1729. augusztusában boldoggá, 1737. júniusában pedig szentté avatták. 1885-ben XIII. Leó pápa őt nevezte meg a modern szeretet-művek intézményeinek alapítójának és pártfogójjának

Példája:
Derüsen és lankadatlanul végezd minden munkádat!

       MISSZIÓTÁRSASÁG LAZARISTÁK

Páli Szent Vince (1589-1660) 1625-ben alapította a Misszióstársaság Lazaristák apostoli életű közösségét, mellyel az evangélium szellemében kora iszonyú szegénységére akart válaszolni. Rendtársaival és az irgalmas nővérekkel együtt vette fel a harcot a nyomor, a szegénység és a hitetlenség ellen.

Jelszava: "Evangelizare pauperibus misit me!" Apostoli területük: népmissziók, papi szemináriumok, plébániák, iskolák, kórházak és diákotthonok - főképp lelkivezetés formájában. Sajátos munkaterületük: külföldi és belföldi missziók. A lazaristák egy ötöde működik missziós országokban (India, Taiwan, Indonézia, Fülöp-szigetek, valamint Afrika és Latin-Amerika több országa).

A társaság azért nevezi magát "missziósnak", mert Krisztus örömhírét akarja megvinni a szegényeknek, s így az üdvözítő Jézus küldetését folytatja. (A lazarista név pedig onnan ered, hogy első házuk Párizsban a Szent Lázár perjelség volt.)

Az első magyar missziós házat Piliscsabán hozták létre 1898-ban. Két hasonló missziós ház létesült 1909-ben és 1920-ban a fővárosban. A magyar lazaristák 1926-tól önálló tartományt alkottak. A budapesti Ménesi úton épített ház lett a magyar tartomány központi háza. További alapításaik: Szob, Pásztori, Csepel-Királyerdő, Csepel-Szabótelep, Szeged-Somogyi-telep, 1941-ben Erdélyben is megkezdték lelkipásztori szolgálatukat. 1950-ig "Evangelizare pauperibus misit me!" jelszóval 82 lazarista szolgálta a magyar társadalom lelki megújulását.

A lazaristák 2009-es adatok szerint 52 tartományban, 521 házban működnek mind az öt világ-részben. Számuk 3889.

"Nem elég ha Istent szeretjük. Azon kell fáradoznunk, hogy másokkal is megszerettessük Őt!" (Páli Szt. Vince)