P.Böjte  Csaba OFM  levele

  Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király,közeledik csendesen.

  Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek,
  jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok
  által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó
  emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És
  itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya
  alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket
  reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt
  hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán
  önti a televízió, a megannyi honlap.


  Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen,
  méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé.

  Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne
  borulj sírva előttünk, Istenünk!

  Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel,
  hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy
  jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között.

  Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt
  diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét
  fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk,
  boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás
  nyelvét, vágyát, álmait?

  Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél
  több jót! Mint a gyermekek, veszekszünk ócska babarongyokon, és észre
  sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez
  a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy
  lehetünk ilyen vakok?

  Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a
  csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod
  könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk
  csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk
  megvan. A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret
  nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat,
  tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy
  egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor
  és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot.

  És juthat gyermekáldás, vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te
  szent akaratodból. Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba
  fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És
  ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid
  vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon
  családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak
  választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtjuk uralmunk alá a
  Földet, ahogyan te kérted, Istenünk a teremtés hajnalán, még a
  bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk,
  Hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.

  A gonosz kacag.   Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből
  kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz
  előtte, mindent csak neked ígér,  az egész bevásárlóközpontot, repülőt,
  jachtot - de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel,
  dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz
  felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

  Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod
  világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb,
  testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

  Itt állsz, Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk.
  Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek,
  hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk.

  Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép
  Karácsonnyal. Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok!