„Örvendjetek! Az Úr közel van!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Advent harmadik vasárnapján

Advent 3. vasárnapja az öröm vasárnapja. A Filippieknek írt levél 4. fejezetéből vett olvasmány adja meg az alaphangot, az indokot, miért is örvendeznek a hívők: „Örvendjetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom: örvendjetek. Lelki jóságotokat ismerje meg mindenki. Az Úr közel van!” Karácsonyra, az első „úrjövet” ünneplésére készülve a hívő keresztény lelkét az öröm tölti el: Isten Fia eljött közénk, megtestesült, egy lett közülünk, magára vette emberi gyarlóságunkkal együtt bűneinket, és megszabadított bennünket. Jézus a Szabadító, az Üdvözítő. A betlehemi éjszakán angyalok hirdették a pásztoroknak: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr!” Igen, az Atya Úrrá tette Fiát, aki értünk, a mi üdvösségünkért életét adta, és feltámadt. Ez az Úr Jézus Emmanuel, Velünk-lakó-Isten Szentlelke által. Nemcsak közel van, bennünk él, éltető Lélek, az istengyermekség Lelke.

„Ne aggódjatok semmiért. Minden ügyeteket hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek kérésetek Isten elé. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban!” (Fil 4, 6-7) – „Ne féljetek!”- Emlékezünk: ez volt Wojtyla pápa, Boldog II. János Pál üzenete szolgálata megkezdésekor. „Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt!” Igen, ez a feltétele annak, hogy megtaláljuk azt a lelki békét és biztos reményt, amelyet a világ nem adhat. Ezt a Krisztusnak hittel kitáruló keresztényeknek Krisztus lelke adja meg. A hit által megigazulva békében élünk Istennel, és a Lélek által szívünkbe árasztott szeretet erejében megalapozott lesz reménységünk (vö. Róm 5, 1-5).

Szent Pál másutt (Róm 14, 17) ezt írja: „Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazság(osság), béke és öröm a Szentlélekben.” Ez a rómaiaknak írt figyelmeztetés a mai materialista, élvhajhász világnak is szól. Az Előfutár, Keresztelő Szent János a vasárnapi evangéliumban mindenkit bűnbánatra és jótettekre int. Mit tegyünk? „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van, tegyen hasonlóképpen.”. A vámosoknak, katonáknak is kijelöli feladataikat az Előfutár. A vasárnapi szentleckében még ezt olvassuk: „Lelki jóságotokat ismerje meg mindenki.” Nekünk is az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyümölcseit kell teremnünk. Most karácsony előtt mindenfelé jótékonysági mozgalom indult a szegények, betegek, szenvedők megsegítésére. Akár a Karitászt támogatva adományainkkal, akár betegek, kórházban szenvedők látogatásával, vagy bármilyen kis szeretettettünkkel méltóképpen készülünk Jézus első eljövetelének emlékezetére, de egyben a végső Úrjövetre is, amiről az elmúlt vasárnapokon elmélkedtünk. Az ítélő és irgalmas Krisztus így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Éheztem ugyanis és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, vándor voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és fölruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és fölkerestetek. (…) Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”

Jézus Krisztus, az Istenember azonosította magát az embertestvérekkel, akikben mindig közel van hozzánk, a testvérek arcán át Vele találkozunk, ha hiszünk, és befogadjuk a Lelke által közölt szeretetet.

(Fil 4, 4-7; Lk 3, 10-