Mennyei Atyánk!

Te fölötte állsz minden időnek, nincsen benned árnyéka sem a mulandóságnak. Fölfoghatatlan ez számunkra, akiknek olykor egy-egy perc is olyan drága, és a rohanó idő úgy érinti lelkünket, mint ahogyan az őszi szél fodrozza a tó vizét. Megesik, hogy az elmúlás oly erővel szorítja markába szívünket, hogy szinte megszűnik a dobogása. Isten fölötte áll az időnek!

Képzeletünkben úgy jelensz meg, mint egy mozdulatlan szikla a hullámverésben. De megelevenedik ez a mozdulatlanság, ha Jézus Urunk tanítása szerint atyánknak szólítunk téged. Milyen különös! Atyám vagy nekem és az én gyermekemnek, sőt az unokáimnak is. Én a gyermekemnek szülője vagyok, s az unokámnak nagyszülője.

Te minden nemzedéknek s minden nemzedékek gyermekének mindörökre atyja vagy. Annak is, aki ezer évvel ezelőtt élt, s annak is, aki majd száz év múlva fog megszületni. mindenkinek.

Atyám voltál fiatal koromban, és helyeselted, ha lelkiismeretesen követtem mindazt, amit ifjú értelmemmel helyesnek ismertem fel, helyesled azt is, hogy ma is hűséges maradok ideáljaimhoz, ugyanakkor helyesled azt is, hogy az én unokám nem az én lelkiismeretemhez igazodik, hanem a sajátjához. Te mindig a fiatalokat szereted? Igen, mindig szereted a fiatalokat, ugyanakkor mindig szereted az öregeket is. De egyiket sem akarod a másikkal kicserélni.

Atyánk! Mi olyan nehezen fogadjuk el még az üdvös változásokat is, amelyek pedig szükségesek. Könnyítsd meg számunkra elfogadni a fejlődést, a szüntelen haladást, amely feléd vezet. Add, hogy koromhoz méltóan ne ítéljek elhamarkodottan: legyek mentes attól az előítélettől, hogy valamit rossznak és erkölcstelennek tartsak pusztán csak azért, mert más, mint amit én megszoktam. De őrizd meg biztos ítélőképességemet is, hogyha valami csakugyan akaratoddal ellenkezik – nem az én akaratommal, hanem a tiéddel – akkor azt időben felismerjem, jóakaró szeretettel és teljes felelősséggel intve az óvatlanokat.

Fékezd meg, Uram, nyelvemet, hogy fecsegéssel se legyek környezetem terhére! Ne meséljem el sokadszor is ugyanazokat a történeteimet, de legyek készséges hallgatója mindenkinek, aki előttem akarja kiönteni a szívét. Ne képzeljem, hogy mindenkinél okosabb vagyok, és kíméljem meg őket okoskodásaimtól. Növeld, Uram, önismeretemet, és nevelj alázatosságra! Békés belenyugvással tudjam elfogadni azt, hogy látásom homályosul, hallásom romlik, testi erőm fogyatkozik, s ne akarjam erővel mégis az ellenkezőjét bizonyítani azzal, hogy olyasmire vállalkozom, amire már nem vagyok képes.

Add, hogy kész legyek átadni a helyemet a nálam fiatalabbaknak, és velük együtt tudjak örülni sikereiknek. Ne legyek békétlen és kötözködő, hanem a békesség sugárzója és közvetítője, fájdalmak csillapítója, sebek gyengéd kötözője. derűs öregségem, hálás lelkületem tanúskodjék arról, hogy érdemes az áldozatos kötelességteljesítés és önfeláldozó szeretet Istentől rendelt útján járni. Ez bátorítsa családom fiataljait, hogy ők se adják fel a jóra törekvés szándékát, bármilyen nehézségekkel kell is megküzdeniük, miközben úgy tűnik, hogy azoknak kedvez a szerencse, akiknek nincsenek erkölcsi gátlásaik.

Urunk, Istenünk, énnem a szerencsére, hanem a te gondviselő szeretetedre bízom a magam és szeretteim életét. Amen.