A megemlékezés Máriaújfaluban kezdődött litániával. Itt mutatta be utolsó szentmiséjét Brenner János. A hívek egy része már innen gyalog indult tovább Rábakethelyre, ahol ünnepi szentmisével folytatódott a program, amelyen Fazakas Z. Márton csornai apát mondta a szentbeszédet.

Honnan volt Brenner János hite és a hitéből merített ereje? – tette fel a kérdést Fazakas Márton, keresve azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a hitünk mellett összekötnek minket János atyával. Felidézte, hogy előde, Horváth Lóránt atya sokat mesélt szerzetestársainak János atyáról, aki maga is premontrei diák volt egy ideig.

Szerzetesi hivatást kapott egy olyan korban, amikor nem ez tűnt a legjobb választásnak, és diktatúrában élt, ami megerősítette őt jellemében, erkölcseiben, hitében. Brenner Jánosnak szenvednie kellett testileg, lelkileg, hiszen mindannak az ellenkezőjében hitt, amit az akkori propaganda mételyként szórt az emberek szívébe, lelkébe – mondta Fazakas Márton, hozzátéve, hogy napjainkban ismét ezt látjuk: megölnek papokat fizikailag és lelkileg, és ma is hintik a mételyt.

Ma is a világosság felé kell fordulni: az igaz és a jó felé, még ha nehéz is ezt megtenni – folytatta a csornai apát. – Vagy ma is ilyen áldozatok kellenek, hogy ne essünk önpusztító eszme rabságába? Mennyit kell még szenvednünk? Hány Brenner, Mindszenty, Márton Áron kell még? Sosem tanulunk? A szenvedés, a fájdalom ma is velünk van, és úgy tűnik, ez mindig így lesz. De miért? Hiszen itt vannak a hőseink, a szentjeink.

Uram, miért kell a szenvedés? Miért kell az embernek szenvednie a hitéért, azért, mert bízik Benned?

Örök kérdés ez, amely Brenner János kapcsán is felmerült. Hiszen az üdvösséget el lehet érni egy csendes kimenetelű, tiszta élettel is. Mi szükség volt akkor arra, hogy egy szépreményű élet ilyen véget érjen?

Megfigyelhető, hogy nem a közismert bűnösök, szélhámosok, hanem a becsületesek, jámborak szoktak többet szenvedni. Erre a megtisztelő, a kereszthordozásban másokat helyettesítő szerepre az Úristen csak kiváló lelkeket szokott kiválasztani – idézte Márton Áron püspök szavait Fazakas Márton, majd ezt követően Brenner János egyik írásából olvasott részletet:

Uram! Te tudod azt, hogy boldogságot itt az életben nem keresek, hiszen mindenemet beléd helyeztem. Uram, tudom, hogy tieidet nem kíméled a szenvedéstől mert mérhetetlen hasznuk van belőle.”

A két szent, a püspök és a vértanú pap, ezer kilométerre egymástól ugyanazt fogalmazta meg, csak más szavakkal. A miért helyett mérhetetlen hasznunkat nézzük, hogy ilyen embereket, ilyen példákat ismerhetünk. Mérhetetlen hasznunk van abból, hogy ők hittel, tisztán, szentül éltek. Mindannyian kapunk próbatételeket. Ma ezek talán fizikailag kisebbek, de a lelkünkre éppoly veszélyesek. Ne felejtsük, hogy mérhetetlen hasznunk lehet belőle – zárta szentbeszédét Fazakas Márton.

Fazakas Z. Márton Opraem csornai apát szentbeszéde ITT meghallgatható.

A hívő közösség a szentmise után Székely János megyéspüspök vezetésével végigjárta azt az utat, amelyet meggyilkolásának estéjén Brenner János is megtett. Útközben a felállított stációknál imádkoztak a zarándokok Bodorkós Imre plébános vezetésével. Az ünnepre külön imafüzet is készült.

A zsidai Jó Pásztor-kápolnánál Székely János mondott beszédet. Tertullianust idézte, aki egy helyen így írt: a vértanúk vére a kereszténység magvetése. „Ezen a helyen hullott Boldog Brenner János vére, ez a fájdalmas, de sok gyümölcsöt termő magvetés – emlékeztetett a megyéspüspök. –

Advent harmadik vasárnapjának gyertyája, az öröm gyertyája a Szombathelyi Egyházmegyében piros, emlékeztetve János atya életáldozatára. De megmaradt ugyanakkor az öröm gyertyájának is, amely hirdeti Krisztus keresztje és a vértanúk győzelmét.

A szeretet győzelmét, amely győz a gyűlölet és a halál felett. Brenner János naplójának alapgondolatai egyszerűek, de végtelenül mélyek. Arról ír, hogy ha az emberi élet szép, akkor olyan, mint a szárnyalás: semmi nem köti gúzsba, tud végtelenül szeretni, adni. Az élet visszamosolygás az Atyára. Máshol azt írja: az élet olyan, mint egy izzó folyosó. A szeretet és a szenvedés izzó kohóján át jutunk el Jézus lángoló szívéhez. Azt is mondja: az életünk olyan, mint egy edény. A szenvedés tüze kell, hogy kitisztítsa, hogy Istent egészen befogadjuk. Boldog, aki ide eljut és elég.”

Egyszerű, de végtelenül mély gondolatok, titkok töltötték be Brenner atya szívét – mondta Székely János. – Egyszerűek, mint az evangélium, ahol Jézus arra tanít, hogy aki meg akarja találni az életét, az elveszíti, de aki odaadja, az megtalálja. Jézus arra tanít, hogy adjunk, és akkor kapunk is. Arra tanít, hogy boldogok a békességszerzők, az irgalmasok, mert akkor nekik is irgalmaznak. Először mindent oda kell adni, nagy szívvel kell élni, hogy aztán sok mindent visszakapjunk. Nagy szív kell a házassághoz, de a szerzetesi, papi élethez is.

Nagy szív kell a keresztjeink hordozásához. Boldog Brenner János mindent odaadó, nagylelkű szeretetét, a szárnyalást kérjük ezen a napon, hogy a mi életünk is visszamosolygás legyen az Atyára 

– zárta szavait a főpásztor.

Székely János püspök beszéde meghallgatható ITT.

A hívek rózsafüzért imádkozva zarándokoltak a zsidai emlékkereszthez, ahol Bodorkós Imre plébános mondott záróimádságot, a megyéspüspök pedig megáldotta a híveket, akik ezt követően elhelyezték mécseseiket.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír