Jelen lenni azt jelenti, hogy önmagamat adom, és megnyílok a másik előtt.  Amikor ideértem, Isten jelen volt, már várt engem. Ő mindig előttem érkezik, jobban vágyik a velem való találkozásra, mint a legjobb barátom. Időt szánok rá, hogy köszöntsem szerető Istenemet.

"Hagyjatok nyugodtan magamra. A cellában, ahova soha nem süt be a nap, ne szóljon hozzám senki. Ez az aranyló csend felszabadít." Versrészlet, amit egy fogoly írt a dachau-i koncentrációs táborban.

Tudatosítom magamban, hogy az Úr jelenlétében vagyok. Menedéket találok szerető szívében. Ő az erősségem, amikor gyenge vagyok. Ő vigasztal szomorúság idején.

Mt 5,17-19
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.

• Hajlamosak vagyunk lebecsülni a zsidó törvényt a maga részletezettségével, aprólékosságával, de Jézus másként nézett rá. Önmagát a törvény és a próféták beteljesítőjének tartja, és elfogadja ősei dicséretes erőfeszítéseit, ahogy igyekeztek felfogni és megfogalmazni a legfontosabb isteni parancsot, azt, hogy szeressék az Urat teljes szívükből, lelkükből, erejükből, elméjükből, és felebarátaikat, mint önmagukat (MTörv 6,5; Lev 19,18).
• Kétség kívül, a Tóra 613 előírása elrettentette a hétköznapi zsidó embert. A szeretet parancsa viszont kiemelkedett, és bevilágította mindennapi életüket, ahogy a miénket is. Betartását az motiválja, hogy Isten túlcsorduló szeretettel szeret engem és a felebarátomat, és nekem is így kell tennem. “Add tovább!”

Tudva, hogy még Isten jelenlétében vagyok, elképzelem Jézust, ahogy itt áll vagy ül mellettem. Elmondok neki mindent, ami a szívemet nyomja, úgy beszélek hozzá, mint jó barátomhoz.

Megköszönöm Istennek az együtt töltött perceket és a megvilágosító gondolatokat, amiket esetleg a szöveggel kapcsolatban kaptam. Ámen