Isten fensége betölti a világot (G. M. Hopkins). Elidőzöm Isten jelenlétében, mely körülvesz, ott van minden porcikámban és  lényem mélységében.

Irányíts mindig úgy, hogy teljesítsem szent akaratodat, tudva, hogy a Te erőd végig segíteni fog.

Kapcsolatok hálójában élek: kötődöm a természethez, emberekhez, Istenhez. Átgondolom e kapcsolatokat, és hálát adok a belőlük áradó életért. Találok elvékonyodott vagy elszakadt szálakat is - sajnálkozást, dühöt, csalódást érezhetek miattuk. Imádkozom az elfogadás és a megbocsátás ajándékáért.

Mk 2,18-22
János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért akadtak, akik odamentek hozzá és megkérdezték: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az idő, amikor kiragadják körükből a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit és a szakadás még nagyobb lesz. És senki sem tölti az új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”

• Jézus mindkét képpel arra mutat rá, hogy ő, az ő tanítása és az ő útja nem ítélhető meg a régi, hagyományos mérce szerint. Jézus radikális változást hozott abban, ahogyan Istenhez és egymáshoz viszonyulunk.
• Jézus útja egészen más. Elsősorban a bensőre vonatkozik, nem a külsőségekre. Alapvetően szeretetkapcsolatra épül, szeretetre, mely a másik jóllétére törekszik. Ha régi mércével mérjük, nehézségekbe ütközünk. Szükségünk van arra, hogy „Krisztus gondolatait birtokoljuk”, ahogy Pál apostol írja.

Jézus, te az evangélium szavain át szólsz hozzám. Ma válaszolni szeretnék hívásodra. Segíts felismernem munkálkodásodat mindennapi életemben.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.