Medjugorjében jártunk

Az idei nemzeti ünnepünket Gyula testvéremmel és egy nagyon összeszokott imacsoporttal Medjugorjéban ünnepeltük. Volt gyógyító mise is gyógyulásokkal, de kalandjaink közé befért még egy lopás is - hála Istennek szerencsés kimenetellel... Részletek:

Nagy hóviharban indultunk március 13-án (szerdán) este 10 órakor. Reggelre értünk oda, lepakoltunk és Polyák Imre atyával gyógyító szentmisén vettünk részt, egy ferences női kolostorban. A szentmisén gyógyulásokat tapasztaltak meg többen.

Volt közöttük egy hölgy, aki először volt Medjugorjéban. Ő már akkor gyógyulást tapasztalt meg magán, amikor indultunk. Magas vérnyomása miatt ugyanis két óránként erősen leizzadt, ami annyira kellemetlen volt, hogy már nem szívesen ment emberek közé, de ezt nem tehette meg, mert tanítónő volt. Félt, hogy most is így lesz vele a buszon, de nem jelentkeztek a tünetek se akkor, se később… A mise alatt például volt egy kijelentés Istentől, hogy valakit, akinek szív-koszorúér problémái vannak, gyógyít az Úr. Rákérdeztünk, kiderült, hogy egy idősebb asszony közöttünk valóban ezzel a betegséggel küzd. Azt mondta, nagy forróság járta át a szívét, egész mellkasát, nyakát és fejét – bízunk benne, hogy ez a gyógyulás jele (elmegy orvosi vizsgálatra).

Amikor mentünk fel a Krizevacra egymást bíztattuk, hogy fel tudunk menni, bár nagyon csúsztak a kövek. (Nyáron nem tudtam felmenni és most ráadásul egy korábbi balesetem miatt gyenge is voltam.) Minden stációnál megpihentünk és egymást segítettük a nehéz útszakaszoknál. Istennek legyen hála ide is, és a Jelenések hegyére is fel tudtunk menni.

Csütörtökön este a Nagytemplomban szentmisén és szentségimádáson vettünk részt.

Itt történt egy kellemetlenség is. Az előbb említett tanítónőnek áldozás közben ellopták a pénztárcáját. Sajnáltuk, hisz minden irata is ebben a pénztárcában volt. Az egész pénteki program emiatt veszélybe került, mivel el kellett volna menni Szarajevóba a konzulátusra kilépő iratokért. Különösen sajnáltuk azért is, mert testvérünk a sok lelki élménytől nagyon boldog volt és mintha az ördög ezt el akarta volna venni. De mi imádkoztunk, nem adtuk fel a reményt! Másnap reggel úgy ébredt testvérünk, hogy szerinte, ha most a templomhoz mennek, akkor meg lesz a pénztárcája. És valóban, bár a pénz hiányzott belőle, de minden irata meg lett.

Péntek délután indultunk vissza és még a buszon is imádkoztunk néhány zarándoktársunkért, aki közbenjáró imát kért. Telefonon kaptuk a hírt, hogy Magyarországon a hóvihar milyen káoszt okozott. Mi is nagy hóviharban jöttünk, de nem volt járhatatlan út, szombaton hajnalban érkeztünk meg minden baj nélkül.

Istennek legyen hála sok áldással jöttünk el a Szűz Anyától.

Hálás köszönetünk a zarándoklatot szervezőknek, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy ott lehessünk és ilyen kegyelmekben lehessen részünk.

Végezetül: a szombat és vasárnap is szolgálattal telt. Szombaton délután Érden a tusculánumi templomban gyógyító szentmisét és imaszolgálatot tartottunk. Az Úr gyógyulásokat, jeleket adott jelenlétéről.

Vasárnap szintén Érden Ófaluban cigány misét szerveztünk, ami nagyon jó hangulatú volt és egy kicsit eltért a hagyományos keretektől, de alapjaiban olyan volt, mint a hagyományos szentmise. Megbeszéltük Zoltán atyával (a plébánossal), hogy rendszeressé tesszük ezt, ennek cigány testvéreink is örültek.

Hát ennyi minden fért bele az elmúlt hét négy napjába.

Tarnóczi Mária