A gyerekek talán örülnek, hogy nem kell
iskolába menni, de minden csoda három napig
tart, utána rájövünk, hogy ez bizony
drasztikus változást eredményez a mindennapi
életben. A családoknak önerőből kell választ
adni arra, hogy mi történik a nap 24
órájában. Nem lehet elküldeni a gyereket a
nagyszülőkhöz, nem vezeti le az energiáit az
edzésekkel, nem megy közösségbe, nincs
program. Akit megnyugtat az, hogy a gyerek örül
a napi 14 óra gépidőnek, és majd elfoglalja
magát a telefonjával, a filmsorozataival,
videojátékaival, az a legrosszabb választ adja,
ami létezik... 
Erre a helyzetre reflektálva szeretnék néhány
gondolatot a figyelmükbe ajánlani:

A struktúra nélküli időt a gyerek, és sokszor
a felnőtt sem tudja értelmesen kitölteni. Sok
embernek most több ideje lesz, de ha nem
használjuk fel jól, akkor az unalom, a kezünk
közül kifolyó idő erkölcsileg romboló.
Gyűjtsük össze azt, hogy házon belül mire nem
jut idő a hétköznapokban, és most
foglalkozzunk ezekkel is.
A családok működjenek "akciócsoportként",
hozzanak szabályokat az idő beosztására,
mindenkinek legyen feladata a háztartásban -
lehetőleg valakivel együtt, mert a közös
tevékenységnek is van öröme; legyen idő
testmozgás (hála Istennek tavaszodik, ki lehet
menni a szabadba), legyen meghatározva és
szigorúan betartva a gépezésre szánt idő,
illesszük be a napirendbe a közös
társasjátékot.
Hallgassunk tudatosan zenét, ami érzelmi
háztartásunkra is jótékonyan hat, nézzünk
együtt filmet, amit kövessen beszélgetés!
Remélhetőleg az iskolák, a kormányzat, a
tananyagok fejlesztői gondoskodnak arról, hogy
legyen tanulmányi feladat az iskolás gyermekek
számára. Tudatosítsuk a gyermekekben, hogy bár
a tanóra és a számonkérés számukra teher,
mégis segítség a tanulásban. Hirtelen minden
iskolás olyan lett, mint egy levelező tagozatos
egyetemista, és nem könnyű így haladni.
Határozzuk meg a tanulási időt, természetesen
a megfelelő szünetekkel, és a szülők
figyeljenek oda, hogy a gyermekek beküldendő
feladatai valóban készüljenek el, ne csak
átvegyék az osztálytársuktól, vagy
letöltsenek valamit az internetről. 
Lehetőség ez az időszak arra, hogy a szülő a
saját tevékenységébe is jobban bevonja a
gyerekeket. Játékosan, együttműködésbe vonva
taníthatók háztartási ismeretekre, ház
körüli, vagy kerti munkákra, javításokra.
Beszélgessünk arról, hogy "vihar előtti csend"
van. Nem azért van vészhelyzet, és nem azért
áll le a fél ország, és a kontinens nagy
része, mert néhányan kórházban vannak. A
vírus okozta betegségnek lappangási ideje van.
Valószínűleg jóval többen hordozzák és
terjesztik a vírust, mint ahány embernek már
tünetei vannak. Ezért kell visszafogott életet
élni: kerülni a tömeget, az utazást, a
csoportos összejöveteleket. Nem tudjuk, kinek a
köhögése fertőz. Lehet, hogy mi nem vagyunk
veszélyeztetett korcsoport. De a szüleink azok.
A mellettünk élő idős szomszéd, a gyerekeink
idős tanárai, az egészségügyben
végkimerülésig dolgozó orvos és nővér azok
lesznek. És a fiatalabbak sem kaptak írásos
ígéretet arról, hogy nem lesz szükségük
kórházi kezelésre. A lemondásokat fogjuk fel
nagyböjti önmegtartóztatásként. 
Fordítsunk kiemelt figyelmet a személyes és
háztartási higiéniára. Levegőbe, kézbe ne
köhögjünk, tüsszentsünk, zsebkendőt tegyünk
az arcunk elé. Közös tálból csak
evőeszközzel vegyünk, ami nem ér a szánkhoz.
Kilincseket, és azokat a gyakran használt
tárgyakat, amit többen is kézbe vesznek,
naponta többször tisztítsuk. Gyakori kézmosás
mellett is ügyeljünk arra, hogy arcunkhoz,
szánkhoz, orrunkhoz csak tiszta kézzel
nyúljunk. 
Nagyjából évszázadonként van nagy járvány.
1918-19-ben a spanyolnátha, a középkorban a
pestisjárványok, most a koronavírus van
terítéken. Vegyük komolyan a megelőzést, de
ne essünk pánikba. Járványok idején erőre
kap az imádság. Ez a fő dolog! Most ennek van
itt az ideje. A Mária Rádió az interneten
keresztül mindenhol hallgatható. Minden nap
tudatosan szánjuk az eddigieken felül valamennyi
időt az imádságra. Kapcsolódjunk bele a
rádión keresztül esetleg olyan imádságba,
amit eddig nem gyakoroltunk. Vagy hallgassunk meg
tudatosan egy lelkiségi műsort. Örüljünk,
hogy ezt most még úgy tehetjük, hogy nem kell
beteget ápolni, kórházban lévő
hozzátartozóért (akit látogatni sem lehet)
aggódni, halottat siratni...


Szeretettel: Lukovits Milán atyaA Mária Rádió
műsorigazgatója