Isten keresésének útján egymásra is találunk, az igazi találkozásokkal pedig az ember mindig gyarapodik – hangsúlyozta Kozma Imre, egy héten át tartó zarándokútja végén, napra pontosan fél évszázaddal az után, hogy ugyanitt celebrálta első miséjét. Arra kérte a település barokk templomát megtöltő mintegy kétszáz hívet, hogy „ünnepeljük az Istent, a többit az Úr megadja”.

„Valamiképpen az életem jelent meg ezen az úton, én magam se gondoltam erre” – mondta zarándoklatáról az MTI érdeklődésére Kozma Imre, utalva arra: azokat a helyeket kereste fel, ahol az elmúlt ötven évben szolgált. Mint mondta, mindegyikünk keresi az útját, az élete értelmét, és ha az ember az utat meglátja, megtalálja élete értelmét is. Úgy fogalmazott: „Minden embernek ez az igazi problémája, hogy eltalálunk-e egymáshoz”, hozzátéve, „egymásban sokkal nagyobb titkokat fedezhetünk fel, mint azt általában gondolnánk”, az értelmes élet pedig az „emberszolgálat”.

„Azt gondoltam, ne énhozzám jöjjenek az emberek, én megyek el az emberekhez, mert meggyőződésem, hogy az életünk kommunikáció kérdése; ha meg tudjuk szólítani egymást, van közünk egymáshoz. És akkor épül kapcsolat ember és ember között – foglalta össze a célját.

Mint mondta, váratlan találkozásokkal és az emberi szeretet rengeteg megnyilvánulásával találkozott útja során; nagyon sok ember megszólította, „majdnem minden kocsmáros behívott egy üdítőre vagy egy pohár sörre”. Kozma Imre kitért arra: azért is tért haza ezen alkalomból szülőfalujába, hogy megköszönje „azt a fölnevelő közösséget, elindító közösséget, amely, talán mondhatom így, emberszerető emberré tett engem”. Arról is beszélt: életében egyedül 1996-ban kérte, hogy megválaszthassa szolgálati helyét, amikor „mint máltai rádöbbentem arra, hogy a szegények mennyivel betegebbek, mint akik rendezett körülmények között élhetnek”. Akkor döntötte el, hogy maradék életét a szegény betegek szolgálatának szeretné szentelni. E szolgálatát szeretné tovább folytatni.

MTI/Magyar Kurír