A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény által szervezett nagyszabású koncertnek a helyszíne a ház díszes ebédlője volt. A XVIII. századi sziléziai származású bécsi oltárkép- és freskófestő Johann Cimbal A négy évszak címmel alkotott szakrális hangulatú képeinek sugárzásában s a kitűnő zenei akusztikájú teremben lélekemelő műsornak, szakrális zenés szolgálatnak lehettek megajándékozottjai, akik elfogadták a meghívást.

Az Orlandó Énekegyüttes tagjai – akik most már több mint egy évtizede énekelnek együtt a nagy elődök, zenei példaképeik, névadóik (Orlando di Lasso és Orlando Gibbons) szellemében – jórészt egy veszprémi középiskola, a Lovassy László Gimnázium volt növendékei. A zene szeretetét, művelésének vágyát onnan hozták magukkal.

Műsorukat ezúttal reneszánsz és barokk szerzők miséinek egyes tételeiből állították. Érdekességként minden tételt más-más zeneszerzőtől válogattak, s az egyes részek között alkalmanként egy-egy világi dallam is felcsendült. A sort Pierre de la Rue gyászmiséjének Kyrie tétele nyitotta, majd a szellemi példakép Orlando di Lasso, eredeti nevén Roland de LassusLamentatio secunda tertii című műve követte, illetve Guillaume de Machau, a XIV. századi reneszánsz muzsika formabontó nagymesterénekNagyasszonyunk-miséjéből a Gloria-tétel. Guillaume de Machau volt az első, aki a korábban megszokott más-más szerzőtől származó misetételeket összekötötte, illetve átszőtte egy-egy gregorián dallammal misekompozícióiban – ismertette Vikman Pál, az együttes művészeti vezetője.

Gloria in excelsis Deo – Dicsőség a magasságban Istennek – csendült a lélekemelő dallam a palota megszentelt falai között.

Ezt követően Nagy Csaba lantművész adott elő korabeli világi muzsikát Dufay, Dalza és Francesca da Milano, illetve Ferrabosco opusaiból. A világi zene is kezdetben az egyházi dallamokat igyekezett követni; eljátszani az ismert dallamsorokat a húros hangszereken, esetleg világiasabb versszövegekkel megtoldva azt – mondta el az előadóművész.

A műsorban elhangzott még Pierre de ManchicourtMissa Veni Sancte-jének Credo-tétele, az angol Henry Purcell (XVII. sz.) egy énekes imádsága (Halljad imámat…), melyet nyolc szólamban írt, s így az énekegyüttes minden tagja más szólamot énekelt; továbbá Palestrina miséjéből a Sanctus; az Agnus Deipedig Francisco Guerrero művéből.

A hangverseny tetőpontjaként Nagy Csaba és az Orlando Énekegyüttes közös műsora következett, melyben váltakozott az egyházi és világi zene. A hangversenyt epilógusként az énekegyüttes Claudio Monteverdi Adoramus te, Christe! (Imádunk Téged, Krisztus!) című énekes fohásza zárta.

Toldi Éva/Magyar Kurír