A szentteltvizzel való keresztvetés után, ha a templomban őrzik az Eucharisztiát, térdet hajtunk. Erre az örökmécses figyelmezetet minket. Ha világít, jelen van a szentségi Krisztus. A térdhajtás ideje teplomi helyünk elfoglalása előtt van.

Mielőtt beülnénk a padba, vagy ha végig állni  kívánunk a szentmisén, mikor arra a helyre érkeztünk.

A térdhajtás ugyanúgy, mint a keresztvetés, hitvallás. Kifejezem vele, hogy hiszek az Eucharisztiában jelen lévő Jézus Krisztusban, és így, hódolattal köszöntöm őt.

Ahogyan térdet hajtok, azzal kifejezem hitem komolyságát is. A térdhajtás módját a Misekönyv írja le: "úgy történik, hogy a jobb térd a földet érinti." Ez egy igen egyértelmű megfogalmazás azt nevezhetjük tehát csak térdhajtásnak, mikor a térdünk a földet érinti.  Arról azonban nem szól a Misekönyv, mit tegyen az, aki egészségi okok miatt nem tud letérdelni. Nekik azt lehet javasolni, tegyenek úgy, mint a görög katolikus testvéreink: mély meghajlással -  vagy ha ez sem megy, fejhajtással - köszöntsék az Úr Jézust. Nagyon fontos lenne ezt megtartani, ugyanis a térdhajtás próbálkozások rossz képet alakitanak különösen a gyermekekben.

Mennyi gyermeket látni, aki nem hajt tisztességesen térdet, mert például szüleitől azt látja, hogy ők semérintik térdükkel a földet, csak azt nem tudják, hogy nagyszülők azért nem teszik, mert már nem bírnak térdet hajktani. A térdhajtásra vagy jó példát, vagy semmilyen példát ne adjunk! Ha nem megy, akkor magyarázzuk el, hogyan kell végezni.

A régebbi előirások szerint ha az Oltáriszentség ki volt helyezve az Oltárra, nem térdet hajtottunk, hanem mindkét térdünkre borultunk, és ezután foglaltuk el a helyünket. Ma már ez az előírás sincs érvényben, minden esetben egyszerű térdhajtással köszöntjük a szentségi Jézust.

Fontos megjegyeznünk, hogy a térdhajtás nem kapcsolható össze semmilyen más cselekménnyel. Sohasem hajtunk úgy térdet, hogy közben keresztet is vetünk. A kettőnek két külön jelentése van, nem szabad ezeket összemosni.

Az egyszerre végzett keresztvetés és térdhajtás egymás rovására van egymásról elterelik a figyelmet.

Ipacs Bence

Forrás: Martinus