Harminc éve annak, hogy e hagyományt újra feléleszthették Herenden a lakosság örömére, hangzott el az ünnepélyes megnyitón. Ezért az a vándorkiállítás, amely pár éve körbejár a környező sváb települések között, bemutatva a Christkindl-játék (Krisztusgyermek-játék) múltját, jelenét, lelkes ápolását – ezúttal Herenden talált otthonra a jubileum alkalmából.

E játékban résztvevő fiatalok december 24-ének a főszereplői minden esztendőben Herenden. A kiállításon, melyet Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke nyitott meg, a Veszprém környéki németajkú települések – Bánd, Kislőd, Magyarpolány, Márkó, Úrkút, Városlőd, Herend – jellegzetes sváb hagyományőrző Christkindl-öltözetei és s a játék története elevenedik fel. Az 1960-as évektől a politikai tiltások nem tették lehetővé e hagyomány éltetését, s csak 1983-tól kezdődhetett el ismét a felélesztése. Nem is lehet azt megérteni, mondta az elnök, hogy németajkú falvainkban hogyan őrződhetett meg 250 éven át e hagyomány. Mint ahogy felfoghatatlan az is, hogy az emberek, szegényes körülményeik dacára hogy tudtak ilyen gazdagon díszített öltözeteket elkészíteni.

Majd Arnold Mária tanárnő, a Herendi Christkindl-csoport éltetője ismertette a játék menetét, bemutatta szereplők jellegzetes ruházatát.  Felidézte továbbá, hogy a ’60-as években hogyan gyűjtötte össze idős asszonyok emlékeiből a Christkindl-spiel akkor már majdnem feledésbe ment szövegeit, énekeit, a játék menetét, jelképes kellékeit, a szereplők öltözékét egy népművelő közreműködésével.

A játék mintegy kétórás öltöztetési procedúra után kora reggel az adventi roráté után kezdődött, s kezdődik ma is. Szokás szerint útjuk először a falu plébánosához, majd a tanítóhoz vezet, s ezt követően házról házra járnak, legtöbbször egészen éjfélig, mert megnőtt mára a település lakossága. A játék szereplői: a sorban első helyen a Hírnök-angyal (Vorbot) áll, mellette a két gyertyás angyal (Kerzenengel), őket követi Mária a bölcsővel és az Istállós angyal (Stallengel). Hatodik a sorban a Kis Jézus, végül 1-2 pásztor (Potzemann), akik az oldalukon lógó tarisznyába gyűjtik az adományokat: almát, diót, krajcárt. Ezt a német nyelvű leánybetlehemesként ismertté vált hagyományt minden bizonnyal a német földről betelepült lakosság hozta magával. (Ma már fiúszereplői is vannak a játéknak, általában a pásztorok személyében.) A szokás a XX. század elejéről származó fényképek tanúsága szerint folyamatosan élhetett, csak a II. világháború éveiben, illetve azt követően nem járta a csoport a falut rövid ideig, majd az 1960-as évek közepétől újabb, mintegy húsz éves szünet következett.

A megnyitón végül a város plébánosa, Sabjanics Miklós megáldotta a kiállítás készítőit és látogatóit, köszönetet mondott Istennek, hogy megadta ebben az esztendőben is a várakozás örömét, hogy Fiának, az Üdvözítőnek érkezésére imádságos lélekkel készülhetnek. A kiállítás december 19-ig tekinthető meg – írja Toldi Éva.

A Veszprémi Főegyházmegye egy másik településén, Lókúton is elevenen él a betlehemezés hagyománya. Karácsony közeledtével a gyerekek minden házba elviszik Jézus Krisztus születésének örömhírét, nagy örömmel betlehemeznek, látogatják végig a falut háról házra. Idősek, fiatalok örülnek, hogy ez a régi népszokás még megvan a településükön.

Veszprémi Főegyházmegye/Magyar Kurír