A kápolna oltára őrzi a mártírhalált halt püspök ereklyéjét. Az ünnepi szentmisén nagy számban voltak jelen az iskola tanárai, diákjai. Tiszteletét tette Tóth József, a 13. kerület polgármestere is.

Cserháti Ferenc püspököt és a jelenlévőket Monostori László, az Árpád-házi Szent Margit-templom plébániai kormányzója, a Kolping-iskola lelki igazgatója köszöntötte. Elmondta, hogy a kápolna és az iskola védőszentje Boldog Meszlényi Zoltán, ahogy az esztergomi Meszlényi Zoltán Katolikus Általános Iskoláé is, amely intézmény küldöttsége szintén ott volt a szertartáson.

Cserháti Ferenc a szentmise kezdetén Erdő Péter bíboros, prímás nevében köszöntötte a jelenlévőket. Mint fogalmazott, bizonyára nem meglepő, ha a mai, a magyarságot is érintő és veszélyeztető válságos helyzetben a nemzeti egység fontosságáról beszél. Kiemelte: Boldog Meszlényi Zoltán Lajosnak, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye vértanú püspökének hősies helytállására emlékeznek és égi pártfogását kérik, egyben hálát adnak Istennek a Kolping-iskola zavartalan működéséért, amely új fenntartójának, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyének biztos fennhatósága alatt jöhetett létre.

Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el, és Jézus követéséről és az önmegtagadásról szólt (9,22–25). Cserháti Ferenc kiemelte, ő maga is határon túli magyar, egyben a nyugati magyarság köréből érkező püspök, így a nemzeti egység és ennek megerősítése érdekében nem hallgathatja el boldoggá avatott elődje határon túli származását és a magyar emigrációhoz fűződő kapcsolatát. Bár Meszlényi Zoltán Lajos Hatvanban született 1892. január 2-án, édesanyja származása és saját gyermeksége, korai ifjúsága révén mégiscsak a felvidéki Rimaszombathoz kötődik. A szülők Rimaszombatban kötöttek házasságot, a kis Zoltán Lajos, a későbbi püspök pedig a városban töltötte gyermekkorát, itt sajátította el anyanyelvünket, az írás-olvasás és a számolás alapjait. A rimaszombati Keresztelő Szent János-plébániatemplomban járult az első szentáldozáshoz. Középiskolai tanulmányait is itt kezdte, majd Budapesten, a Józsefvárosban folytatta, végül az esztergomi bencés gimnáziumban fejezte be, ahol érettségizett. Rögtön felvételét kérte a főegyházmegyei papi szemináriumba. Az akkori esztergomi bíboros, érsek, Vaszary Kolos azonnal Rómába küldte tanulni a tehetséges ifjút. Közben kitört az I. világháború, és az egész római kollégiumnak – amelyben Meszlényi is tanult – Innsbruckba kellett költöznie. A huszonnégy éves papnövendéket Innsbruck híres kollégiumában, a Canisianumban szentelték pappá 1915. október 28-án, ahol korábban Boldog Apor Vilmos, Győr vértanú püspöke is tanult – „és jóval később magam is tanulhattam” – tette hozzá Cserháti Ferenc. Emlékeztetett rá, hogy az innsbrucki egyetemen Meszlényi Zoltánt a teológia doktorává avatták.

Hazatérése után előbb Esztergomba került központi szolgálatba. 1919-ben a vörös proletárdiktatúra emberei mindenkit kilakoltattak a prímási palotából. A trianoni békediktátum után Meszlényi Zoltán egész anyai rokonsága és minden földi ingósága Csehszlovákiához került, ahogy az Esztergomi Főegyházmegye túlnyomó területe is. Csernoch János bíboros ezért Meszlényi Zoltánt, a jól képzett egyházjogászt bízta meg az elszakított területek igazgatásával a Felvidéken. 1922-ben Meszlényi Zoltán elkísérte főpásztorát Rómába XI. Piusz pápa megválasztására. Két évvel később ismét Rómában találjuk bíboros-főpásztora oldalán, aki mintegy ötszáz magyar zarándokkal érkezett az Örök Városba. 1926-ban főpásztora kíséretében az USA-ba, Chicagóba is eljutott, az ott rendezett eucharisztikus világkongresszusra. Hazatérésük után Csernoch János bíboros hamarosan elhunyt. Az új esztergomi érsek Serédi Jusztinián lett, aki ugyancsak Meszlényi Zoltánt nevezte ki a prímási iroda igazgatójának. Ő azonban, az egyháztörténész Beke Margit szavaival, „továbbra is maradt az a csendes, alázatos buzgó papi szolga és segítő munkatárs, aki addig volt”. Az Országos Gyermekvédő Mű élére választották, amelyet haláláig vezetett, és sok tudományos, szociális és egyéb intézményben is közreműködött. Feljegyezték róla, hogy „egyéni jövedelméből minden hivalkodás nélkül sokat juttatott a szegény gyermekek élelmezésére és egyéb jótékony célra, amiről csak azok tudtak, akik előtt emberbaráti cselekedete nem volt leplezhető”.

A szónok felidézte prédikációjában azt is, hogy Meszlényi Zoltán Lajost negyvenhat évesen szentelték püspökké 1937. október 28-án, papsága kezdetének huszonkettedik évfordulóján. Püspöki jelmondata lelkiségéről tanúskodik: „Fidenter ac fideliter” – „Bizalommal és hűséggel”.

Aktív püspökként vett részt az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszuson. 1945-ben elhunyt Serédi Jusztinián bíboros. Mindszenty József lett az utóda. Meszlényi püspök egyházi életének igazi nagy kálváriája ezután teljesen összefonódott a fokozódó egyházüldözéssel és főpásztorának, Mindszenty József bíboros-hercegprímásnak meghurcoltatásával. A legnehezebb időkben lett káptalani helynök és vértanú.

Cserháti Ferenc leszögezte, hogy Meszlényi Zoltán Lajos Istent, Egyházát és hazáját egyaránt töretlen hűséggel, bizalommal és hittel szolgálta, mindhalálig szerette. A sok-sok tanúvallomásból kiderül, hogy egész élete során belső komolysággal és jámbor összeszedettséggel teljesítette lelkipásztori szolgálatát, olyannyira, hogy már életében elnyerte hívei, munkatársai és felettesei megbecsülését és tiszteletét. Az Egyház ellenségei mégis letartóztatták, ártatlanul, csupán azért, mert hűségesen teljesítette püspöki szolgálatát, amint ezt már helynöki szolgálata kezdetén ígérte és 1951-ben vértanú halálával igazolta.

„Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget meg nem tagadtam soha” – idézte ismét Cserháti püspök a Beke Margit által lejegyzett szavakat. Hozzátette: vértanú elődje életével fizetett, mert töretlen hittel, bizalommal és hűséggel szolgálta Istent, Egyházunkat és egész magyar népünket. Boldoggá avatása 2009. október 31-én történt az esztergomi bazilikában.

Ma mi is fejet hajtunk előtte és pártfogását kérjük: Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök, könyörögj érettünk, hogy keresztény hivatásunkat mindvégig hűségesen teljesítsük – zárta fohásszal szentbeszédét a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök.

Cserháti Ferenc a szentmise záróáldása előtt azt kívánta: éljen, növekedjék és virágozzék a Kolping-iskola, és az a szellemiség, amelyből diákjai táplálkoznak.

A szentmisén zenei szolgálatot végzett a Kolping-iskola gitáros zenekara.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír