Hamarosan elkészül új lemeze, amelyen ismert karácsonyi da- lokat énekel. A szerzetesek imádságos életét éli, és közben amerikai turnéra készül.

Alessandro testvérrel alig több mint egy éve különleges dolog történt, gyönyörű hangjával meghódította a világot. La voce di Assisi (Assisi hangja): ez volt a címe első lemezének, amelyen az ifjú ferences testvér a szívét elárasztó boldogságról tett tanú- ságot. A Famiglia Cristiana beszélgetett vele az éneklésről, a szerzetesi életről, a vágyairól.

Alessandro Brustenghi az első szerzetes a zene világában, akivel egy élvonalbeli lemezkiadó, a Decca szerződött. Nagy sikere lett, hamarosan megjelenik második lemeze is Voice of Joy címmel, amelyen főként ismert karácsonyi dalokat hallgathatnak majd rajongói. „Bábeli zűrzavar” – mondja nevetve, hiszen hét nyelven (latin, olasz, spanyol, angol, francia, német, svéd) énekel.

Amióta megjelent az első CD, megváltozott az élete. A nyilvános szereplést nem tartja ellentétesnek a ferences lelkülettel, hiszen éppen az éneklés által valósíthatja meg a ferences küldetést: megy és hirdeti az evangéliumot az egész világon. „Hónapokig voltam távol a kolostortól, sok emberrel találkoztam, sokan kérték, hogy imádkozzam értük” – mondja. Megvallja, hogy állandóan keresnie kell az egyensúlyt a szerzetesi élet és a média, a koncertszervezők, a lemezkiadók világa között. Pedig inkább otthon ülő típus: korábban csak akkor hagyta el Assisit, amikor más kolostorokba látogatott. Most pedig amerikai turnéra készül: saját bevallása szerint ez egyelőre inkább félelemmel tölti el, nem szokott a hosszú utazásokhoz.

Szerzetestársaival sokat beszélgetett arról, mit jelent számára és számukra, hogy a világot járja dalaival. Hálás érte, hogy soha nem akadályozták, nyugodt légkörben tudták közösen mérlegelni az esetleges negatív következményeket. A bírálatok inkább kívülről jöttek, nem belülről, a kolostorból.

Ami igazán derűssé, kiegyensúlyozottá teszi, az a szentmise, a testvérekkel együtt mondott imádság, a restaurálási munkálatok. Az éneklésről így vall: „Minden alkalom a színpadon olyan számomra, mintha az első alkalom lenne. Nagyon meghatódom, amikor látom az emberek tekintetét, látom a szemükben a szenvedést, a nehézségeket, aztán az örömöt is. A zenével egy másik világba lépünk be, aki nem próbálta még, nem is érti.” Az álma pedig az, hogy keresztény együtteseket hívjon Assisibe, hogy tanúskodjanak arról, milyen szép dolog együtt zenélni.

Magyar Kurír