Április 6-án, húsvéthétfőn délben a Regina Caeli imádságot mondta el Ferenc pápa a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel. Arra buzdította őket, hogy egész életükkel hirdessék Krisztus feltámadását, és szorgalmazta, hogy a nemzetközi közösség ne nézze tétlenül a keresztények üldözését.

Kedves Testvéreim, jó napot kívánok, és még egyszer: boldog húsvétot!

Ma, húsvéthétfőn az evangélium (Mt 28,8–15) azt beszéli el, hogy az asszonyok Jézus sírjához mennek, azt üresen találják, de látnak egy angyalt, aki meghirdeti nekik: Jézus feltámadt. Amikor pedig futásnak erednek, hogy elvigyék az örömhírt a tanítványoknak, magával Jézussal találkoznak, aki ezt mondja nekik: „Menjetek, és mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, ott majd viszontlátnak engem” (10. vers). Galilea az a félreeső térség, az a „periféria”, ahol megkezdte Jézus prédikáló tevékenységét, most pedig onnan indul el a feltámadás evangéliuma: hirdetni kell minden embernek, hogy mindenki találkozhasson a történelemben jelenlévő és működő feltámadt Krisztussal. Ő ma is velünk van itt, a téren!

A hír tehát, amelyet az egyház kezdettől fogva hirdet, ez: „Krisztus feltámadt!” A keresztség által mi is feltámadtunk őbenne, átmentünk a halálból az életbe, a bűn szolgaságából a szeretet szabadságába. Ez tehát az az örömhír, amelyet a Szentlélek vezetésével el kell vinnünk mindenkihez, minden környezetben. A Jézus feltámadásában való hit és az általa hozott remény a legszebb ajándék, amelyet a keresztény ember testvéreinek adhat és kell is adnia. Ne fáradjunk bele tehát, hogy mindenkinek ismételten hirdessük: Krisztus feltámadt! Ismételjük meg ezt most együtt mindnyájan, akik itt, a téren vagyunk: Krisztus feltámadt! Újra meg újra hirdessük ezt szavunkkal, de mindenekelőtt életünk tanúságtételével! A feltámadás örömhírének át kellene ragyognia arcunkon, érzelmeinken, magatartásunkon, azon, ahogyan másokkal bánunk.

Krisztus feltámadását akkor hirdetjük, amikor az ő fénye megvilágítja életünk sötét időszakait, és amikor ezt a fényt meg tudjuk osztani másokkal; amikor tudunk együtt örülni az örvendezőkkel és együtt sírni a sírókkal; amikor melléje szegülünk annak, aki szomorú és reményvesztett; amikor elmeséljük hittapasztalatunkat olyasvalakinek, aki keresi élete értelmét és boldogságát. Magatartásunkkal, tanúságtételünkkel, életünkkel mondjuk el: Krisztus feltámadt! Egész lelkünkkel hirdessük!

Húsvét nyolcadában vagyunk, amikor a húsvét örömteli légköre vesz körül minket. Milyen érdekes: a liturgia ezt a nyolcnapos időszakot egyetlen napnak fogja fel, hogy segítsen minket belépni a misztériumba, hogy a feltámadt Krisztus kegyelme bevésődjék a szívünkbe és életünkbe. A húsvét az az esemény, amely a legnagyobb újdonságot hozta el minden embernek, az egész történelemnek és a világnak, ez pedig az élet győzelme a halál felett, az életre támadás, az újjászületés ünnepe. Engedjük, hogy a feltámadás birtokba vegye és átalakítsa egész lényünket!

Kérjük a Szűzanyát, fia halálának és feltámadásának csendes tanúját, hogy növelje bennünk a húsvéti örömet. Ezt most a Mennynek királyné asszonya (Regina Caeli) elimádkozásával fogjuk megtenni, a húsvéti időben ugyanis ez az ima helyettesíti az Úrangyalát (az Angelust). Ezzel az allelujákkal tűzdelt imával örvendezni hívjuk Máriát, mert az, akit ő méhében hordott, ígéretéhez híven feltámadt, és Mária közbenjárására bízzuk magunkat. A mi örömünk voltaképpen Mária örömének visszhangja, hiszen ő az, aki megőrizte és megőrzi szívében Jézus eseményeit. Mondjuk el most tehát ezt az imát azoknak a gyermekeknek a meghatottságával, akik azért boldogok, mert anyjuk boldog.

Ferenc pápa szavai a Mennynek királyné asszonya (Regina Caeli) után:

Ebben a szép húsvéti légkörben szívből köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok, akik Olaszországból és a világ sok részéből érkeztetek, hogy részt vegyetek ezen a közös imádságon.

Különösen is örülök, hogy üdvözölhetem a Shalom Mozgalom küldöttségét: utolsó állomásához érkeztek útjuknak, amellyel fel akarták hívni a közvélemény figyelmét a világban zajló keresztényüldözésre. Utatok most véget ért az országutakon, de mindnyájunknak folytatnunk kell ezt az utat azáltal, hogy buzgón imádkozunk, és konkrét segítséget nyújtva, fogható módon védelmezzük testvéreinket és nővéreinket, akiket üldöznek, száműznek, legyilkolnak, lefejeznek pusztán azért, mert keresztények. Ők a mi mai vértanúink, nagyon sokan vannak, kijelenthetjük, hogy sokkal többen vannak, mint az első századokban. Kérem, hogy a nemzetközi közösség ne szemlélje szótlanul és tétlenül ezt a tűrhetetlen bűncselekményt, amely a legalapvetőbb emberi jogok aggasztó semmibe vevése. Tényleg kérem, hogy a nemzetközi közösség ne fordítsa el a fejét!

Kívánom mindnyájatoknak, hogy derűsen és örömben töltsétek el ezt a hetet, amelyben Krisztus feltámadásának öröme folytatódik. Hogy elmélyültebben tudjuk megélni ezt az időszakot – mindig visszatérek ehhez a témához –, jót tesz, ha minden nap elolvasunk egy részt az evangéliumból, amely a feltámadás eseményét beszéli el. Mindennap egy kis szakaszt.

Boldog és áldott húsvétot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet kívánok! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: en.radiovaticana.va

Magyar Kurír