Az Apostoli Penitenciária negyed százada kínálja fel a kurzus lehetőséget – főleg újonnan szentelt papok, diakónusok számára, hogy hozzájáruljon jó gyóntatók képzéséhez – mondta a pápa, és köszönetét fejezte ki ezért az értékes szolgálatért. Arra buzdította a penitenciáriusokat, továbbra is segítsék az egyházat és a gyóntatókat, hogy minél jobban végezhessék az irgalmasságot közvetítő feladatukat, amely különösen fontos.

A kiengesztelődés szentségének kiszolgáltatásában mindenekelőtt a Szentlélek a főszereplő – mondta a Szentatya. – A megbocsátás, amelyben a gyónó a szentség révén részesül, az új élet, amelyet a feltámadt Úr adott át a Szentlélek által: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,22-23). A gyóntatók legyenek tehát mindig a Szentlélek emberei, az Úr feltámadásának örömteli és erőteljes tanútevői és hirdetői.

Ez a tanúságtétel olvasható a pap arcán, érezhető hangjában, ha hittel és „felkenve” szolgáltatja ki a kiengesztelődés szentségét. Nem az ítélőbíró vagy egy barát magatartásával fogadja a bűnbánót, hanem Isten szeretetével. A pap szíve meg tud hatódni, nem érzelmességből, hanem az Úr irgalmassága révén. A hagyomány a gyóntatóknak tulajdonítja az orvos és a bíró kettős szerepét. Mint orvos arra kaptak hivatást, hogy gyógyítsanak, bíróként pedig a feloldozás a szerepük.

Ha a kiengesztelődés szentsége a feltámadt Krisztus új életét adja át és megújítja a keresztségben kapott kegyelmet, akkor a gyóntatók feladata az, hogy nagylelkűen szolgáltassák ki ezt a kegyelmet a testvéreknek. Ha egy pap nem ápolja szolgálatának ezt a részét, akkor olyan pásztor, aki nem törődik bárányaival, olyan apa, aki elfeledkezik tékozló fiáról. Azonban az irgalmasság az evangélium szíve – ne feledjétek – hangsúlyozta a pápa.

Ez a jó hír: Isten szeret bennünket, mindig szereti a bűnös embert és ezzel a szeretettel magához vonzza, a megtérésre hívja meg. Ne feledjük, hogy a hívek gyakran nehéznek érzik, hogy szentgyónáshoz járuljanak. Ezért fontos, hogy a gyóntató soha ne legyen akadály, hanem mindig kedvezzen annak, hogy a hívek az irgalmassághoz és a bűnbocsánathoz közelítsenek.

A pápa rögtönzött szavakkal hozzátette: gyakran halljuk, hogy valaki azért nem járul a bűnbánat szentségéhez, mert gyóntatójából hiányzott a lelkipásztori szeretet. És a rossz tapasztalat következtében eltávolodik a gyónástól. Ez soha nem történik meg, ha a gyóntató Isten jóságából fakadó atyai magatartással fordul a bűnbánó felé.

A pápa figyelmeztetett két egymással ellentétes veszélyre: a rigorizmus (túlzott szigor) és a laxizmus (a túlzott engedékenység) jelenségére. Egyik sem tesz jót, mutatott rá. Az irgalmasság azonban valóban szívvel hallgatja Istent és el akarja kísérni a lelkeket a kiengesztelődés útján. A gyónás nem ítélőszék, hanem a megbocsátás és az irgalmasság megtapasztalása – mondta még az Apostoli Penitenicária által szervezett kurzus résztvevőinek Ferenc pápa.

Videó: CTV

Magyar Kurír