A Keresztelő Szent János születésének ünnepi előkészületeként is megtartott hálaadó szertartáson a plébános a szentáldozatot Mail József érseki helynökkel, Nagy József főesperessel, Illés Sándor monostorapáti, Simon János nyirádi plébánosokkal, Szijártó László pápai káplánnal és Szabó József gyöngyösi, Ocsovai Grácián zalaegerszegi ferences testvérekkel koncelebrálva mutatta be.

A szertartás kezdetén az egyházközségek és a helyi ifjúság nevében köszönetnyilvánításra került sor. Megemlékeztek a jubiláló atya áldozatos lelkipásztori munkájáról, az egyházi épületek megújulásáról, a közösség gondozásáról. A szomszédos, iszapkatasztrófa sújtotta települések hívei is hálás köszönetüket fejezték ki azokért a segítő támogatásokért, amelyek az atya szervezésével eljuthattak a rászorulókhoz. Felolvasták Márfi Gyula érsek testvéri köszöntését is, aki hálát adott Istennek, hogy 25 éve meghívta Tamás atyát az egyház szolgálatába, és a Mindenható áldását kérte további munkájához.
 
Az ünnepelt meghatottan köszönte meg a méltatásokat, jókívánságokat, s szentelési jelmondatát idézve – „Ismerjék meg utadat a földön, és üdvösségedet az összes nemzetek között” (LXVI. Zsoltár) – kiemelte: - Boldog vagyok, hogy tehettem azt, amire meghívást kaptam, s örömmel tettem mindig.

Szentbeszédében Illés Sándor atya felidézte egykori káplántársa nagykanizsai pappá szentelésének eseményét, amikor először mondhatta el: „Odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez”. Szent Ferenc lelkisége hivatásában meghatározó volt, hiszen az esztergomi ferencesekhez járt gimnáziumba, s a ferences templomban szentelte püspöke pappá. Majd arról elmélkedett, hogy Isten tervei, szándékai mindig jók, de emberi szemmel sokszor érthetetlennek, kiismerhetetlennek tűnnek. Miért hív meg Isten papokat a szőlőjébe, kiket küld prófétaként a világba? Miért éppen Szent Péterre, erre az egyszerű halászra bízta az Egyház vezetését, aki háromszor is megtagadta Krisztust korábban? Miért éppen Keresztelő Szent Jánost bízta meg Jézus útjának előkészítésével? Hiszen a maga korában ő eléggé furcsa figura volt, a pusztában élt, állati bőrruhában járt, sáskával táplálkozott… Mégis később hatalmas sokaság ment hozzá, hogy bűnbánatot tartva megkeresztelkedjék. A földi keretek között a kiválasztás egy feladatra mindig értelemszerű, célirányos, de Isten terveit, céljait nem ismerjük. Miért pont Tamás atyát küldte Somlóvásárhelyre és környékére? – vetette fel. Papként is elgondolkozunk sokszor ezen a kérdésen, de tudomásul vesszük, hogy Isten akarata, és engedelmesen tesszük feladatainkat. Isten bölcsessége és szeretete bizalmat ad a munkához.

Ezt követően utalt arra, hogy az ezüstmisések olyan korban születtek és kaptak meghívást a papi szolgálatra, amikor egy fizikailag és lelkileg is romokban álló Egyházban kellett új életet elindítani, új utakat építeni, evangelizálni. Ezért Tamás atya is hét egyházközségében folyamatosan építkezett, keze nyomán a templomok, egyházi épületek megújultak, s nemegyszer kétkezi munkájával is bekapcsolódott a munkálatokba. S miközben épült a kőtemplom, a közös munka, az összefogás által épült a lelki ház is, a közösség. Bizonyára Isten az elmúlt évtizedekben ezt a küldetést bízta pásztoraira. Végezetül kívánta, hogy hűséges szolgálatában a jubiláns atyát aranymiséjén is köszönthessék majd e közösségben.

Toldi Éva/Magyar Kurír