Erdő Péter Budapesten mutatott be szentmisét Kisboldogasszony ünnepén „Akkor tudunk a szent család mintájára igazi szeretetközösséggé válni, ha mindegyikünk elfogadja az Isten tervét” – fogalmazott Erdő Péter bíboros szeptember 8-án, Szűz Mária születésének ünnepén a budapesti Egyetemi (Kisboldogasszony-)templomban bemutatott búcsúi szentmisén.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisén koncelebrált többek között Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök, Marton Zsolt templomigazgató, a Központi Papnevelő Intézet új rektora és Kránitz Mihály teológiai tanár.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

1. Jézus születése hihetetlenül hangzó történet mindannyiunk számára. De ugyanilyen hihetetlen maga az a teológiai következtetés is, amelyet az Egyház az egész Krisztus-eseményből levont, és ami a mai evangéliumnak a végső tanulsága, hogy velünk az Isten.

Három nagy mozzanata van a mai evangélium drámaian tömör elbeszélésének.

Az első: Mária, József jegyese a Szentlélektől fogan. Tudjuk, hogy akkoriban az eljegyzés fölért egy házassággal, mert kizárólagosságot jelentett. Végleges volt, bár nem költöztek még össze a felek, de mással már nem kezdhettek el új kapcsolatot, nem volt lehetőségük, hogy mást válasszanak. Ha valaki jegyessége alatt fogant, mindenki természetesnek vette, hogy jegyese az apa, és a társadalom úgy is tekintette. Tudjuk Jézusról is, hogy az evangélium lapjain időnként a kívülállók azt mondják: ismerjük, hiszen az „ács fia”. A társadalom előtt, a környezete előtt Jézus majd József fiaként jelenik meg.

De Mária a Szentlélektől fogant. Az akkori hívő ember számára a Szentléleknek ez a közreműködése, amit megtalálunk a Lukács-evangéliumban is, emlékezetbe idézte a Teremtés könyvének elbeszélését a világ teremtéséről, ahol az „Úr Lelke ott lebegett a vizek felett”. A Szentlélek működése Isten teremtő erejének működése. Nem hétköznapi Jézusnak a fogantatása, hanem Isten teremtő erejének csodálatos beavatkozása az ember, a választott nép és az egész emberiség történetébe.

2. József zavara a második nagy eleme a mai evangélium elbeszélésének. Első pillanatra azt hihetnénk, hogy József zavara azé a jegyesé, aki egyszerre csak úgy találja, hogy gyereket vár a menyasszonya, vagy a felesége. De nem egészen erről van szó. A teológiai hagyomány az elbeszélésben azt is látja, hogy József zavara a saját szerepére vonatkozik. Ő mit kezdjen most már ezzel a helyzettel? Ha elfogadja Mária elbeszélését, mi akkor az ő szerepe? És ez az a töprengés, ez az a zavar, ami arra készteti, hogy csöndesen vonuljon vissza, igaz ember lévén, Máriát sem akarja kellemetlen helyzetbe hozni, át akarja engedni a terepet annak Gondviselésnek, amely a dolgokat így intézte. És ekkor következik József álma. Tudjuk, hogy a bibliai József álma az Ószövetségben szintén nagy jövendőnek a sorsát tartalmazta és hordozta. Az új József álma Isten új népének és a megváltott emberiségnek a jövőjéről szól. Elmondja, hogy a Szentlélektől van, akit Mária vár, elmondja, hogy ő váltja meg a népet majd a bűneitől. Az egész újszövetségi történet röviden és tömören itt van összefoglalva. Tehát József álma nyugalmat ad Józsefnek, József álmában megtaláljuk az egész jézusi küldetésnek a megrendítően tömör összefoglalását.

3. Végül pedig, mindez kapcsolódik az ószövetségi jövendölésekhez. Ezek a jövendölések, pedig nemcsak arról szólnak, hogy majd Messiás érkezik, nemcsak arról szólnak, hogy a Messiás Dávid fia lesz, ahogy az angyal már Józsefet Dávid fiának szólítja, hiszen rajta keresztül lép be majd Jézus Izrael népének jog szerinti közösségébe, hanem arról is szó van, hogy majd a szűz fiat fogan és annak a neve „Emmanuel” lesz – velünk az Isten. Jézus személyében tehát, maga az Isten osztja meg emberi sorsunkat, Ő lesz emberi életünk részesévé, hogy megszabadítson bennünket a bűneinktől, hogy megszabadítson bennünket az emberlétünkkel járó és lehúzó kötöttségektől és részesítsen a maga isteni életében.

4. Ahogyan Jézusnak a fogantatása és a születése is az üdvözítő isteni tervnek a csodája, úgy szólt bele – a Szentírás szerint – József életébe is az Isten. Külön és közvetlenül szólva hozzá, hogy megértse, mit történik. Hiszen az életét meghatározza majd, hogy odaveszi maga mellé feleségül Máriát. Feleségül azt, akinek a gyermeke Isten Fia lesz, nem az övé, de akinek ő ad nevet. Hiszen pontosan mondja a Szentírás, akit majd „Jézusnak nevezel”. A gyereknek nevet adni az apa joga volt. Tehát az üdvözítő tervben Józsefnek az volt a szerepe, hogy vállalja a törvény előtt, ő a családfő, az ő neve, az ő jogi helyzete alapján lép be a közösségbe Jézus. És ez nem kis dolog. Hiszen tudjuk azt, hogy Jézusnak a családfáját is, maga az Újszövetség, Szent Józsefre vezeti vissza, az ő őseit sorolja fel. Így hát, József elfogadja a szerepet, ugyanúgy elfogadja, mint előtte Mária. Legyen úgy, ahogy az angyal akarja – mondta Mária. Legyen úgy, ahogyan az Isten üzeni – ez József válasza. És magához veszi Máriát. Ezzel megszületik a Szent Család. Ekkor jön létre a Szent Család, József igenje nyomán. És ezután majd a születés pillanata ennek a nyilvánvaló és ünnepélyes megpecsételése lesz. De itt két embernek az engedelmessége folytán jön létre az a közösség, amelyik otthont ad az emberré születő Isten Fiának.

Tehát az emberi közösségnek az Isten akarata iránti elkötelezettségünk az igazi alapja. Akkor tudunk mi a szent család mintájára igazi szeretetközösséggé válni, ha mindegyikünk külön-külön elfogadja az Isten tervét, amit az ő számára az üdvösség történetében megrajzol. És így tudunk a közös isteni akaratban együttműködve egyetlen nagy családdá válni. Ehhez adja nekünk a tisztánlátást, ehhez adja nekünk a szeretet fényét a mi Üdvözítőnk az ő Édesanyja közbenjárására. Ámen.

* * *

A szentmisén a zenei szolgálatot a negyvenéves fennállását idén ünneplő Don Bosco Ifjúsági Ének- és Zenekar végezte. Az ének- és zenekart a száz éve született Dauner János (1915–2002) szalézi szerzetes alapította, aki 1998-ig volt a kórus karnagya. A Don Bosco Ifjúsági Ének- és Zenekar ifjabb Benyus Sándor és Bakonyiné Marton Katalin vezetésével működik, az énekkarban az óvodástól a felnőttekig minden korosztály megtalálható.

Az Egyetemi templomot az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend tagjai, a pálosok emelték. A pálosok Buda 1686-os török alóli felszabadítása után költöztek Pestre, és az egykori mecsetet néhány szomszédos házzal együtt megvásárolták. A rendház 1715–1744 között épült, ez a mai központi szeminárium. A lebontott dzsámi helyére a jelenlegi templom alapkövét 1723-ban rakták le. Építésze valószínűleg Mayerhoffer András volt, a magyar egyházi és világi barokk építészet egyik legtehetségesebb alakja. A pálos rend 1786-os föloszlatása után lett a templom a Pázmány Péter által alapított katolikus egyetem tulajdona.

Ma a templom  a belvárosi plébániához tartozó templomigazgatóságként, a vele egybeépült Központi Papnevelő Intézet (KPI) nyilvános templomaként működik – tájékoztatott Marton Zsolt rektor. A központi szemináriumban tanuló kispapok adják az Egyetemi templom asszisztenciáját vasár- és ünnepnapokon. A KPI-ben jelenleg 29 papnövendék tanul kilenc egyházmegyéből, köztük négyen görögkatolikusok, egyikük bazilita szerzetes.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír