A Kárpátaljai Római Katolikus Egyház a Munkácsi Egyházmegye főpásztora, Majnek Antal püspök úr korábbi személyes megkeresésében egy előadás és rekollekció tartására kérte fel Brenner József atyát, a Szombathelyi Egyházmegye és a veszprémi szeminárium spirituálisát. A meghívásnak eleget téve, 2012. szeptember 8-án, szombaton utaztunk Munkácsra, körülbelül 600 kilométerre Szombathelytől. Egyikünk sem járt még ez idáig Kárpátalján.

Kárpátalja mintegy ezer esztendeig Magyarország, majd a trianoni békeszerződés után Csehszlovákia, illetve 1945-től 1991-ig a Szovjetunió ukrajnai részeként szerepelt. Népessége nagyon heterogén, az ukrán után a magyar a második legnagyobb nemzetiség (körülbelül 12%). A lakosság vallási hovatartozását tekintve a görög katolikus, a római katolikus, a református és az ortodox egyház is meghatározó a térségben.

Történelmi viharok és tudatos egyházellenesség, egyházüldözés után 1993-ban jött létre a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság (nem véletlen, hogy a Kárpátaljai Római Katolikus Egyház lapjának neve: Új Hajtás). II. János Pál pápa a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság területén 2002-ben alapította a Munkácsi Egyházmegyét a római katolikus hívek számára. Első megyéspüspökévé az addigi apostoli kormányzót, Majnek Antal OFM püspököt nevezte ki.

Már a határátkelés is rég elfelejtett „élményeket” jelentett, amelyeket korábban mi is megéltünk a nyugati határon. GPS-ünk vezérlésével és némi helyi segítséggel érkeztünk meg a püspökségre (Munkács, Mira u. 5.), ahol Majnek püspök úr szívélyes és asztalhoz invitáló fogadtatásában volt részünk. Már első találkozásunk során érezhető és megtapasztalható volt püspök úr kivételes, karizmatikus személyisége, aki egy korunkban munkálkodó Szent Ferencet idézett elénk. Rövid tájékozódás és ismerkedés után a másnapi, vasárnapi programot kaptuk meg, mely szerint reggel 9 órakor Ungváron, aztán 13 órakor (magyar időszámítás szerint működik az egyházmegye!) Homokon várják a hívek József atyát szentmisére.

Vasárnap korai reggeli után aztán kettesben útra keltünk Ungvárra, ami körülbelül 40 km-re van a püspöki székhelytől. Ide jó minőségű út vezet, ami Kijevtől a határig épült. A tájékozódáshoz megint csak a GPS volt segítségünkre, különösen a városba beérve. A belvárosban álló 3 hajós, késő barokk stílusú Szent György-templomot (a jobb oldali mellékoltár Szent István királyunk tiszteletére épült) a nagymisén zsúfolásig megtöltötték a hívek. A templom sisakos központi tornya mellett kétoldalt egy-egy nyolcszögletű kisebb torony áll. A Magyarországon megszokott rendben zajló misén lelkes énekkel és imákkal bizonyították a hívek keresztény római katolikus magyarságukat. Mise után gyalogos sétaúton ismerkedtünk a belvárossal, az Ung folyó két partján elterülő régi településsel.

Ebéd után megint autóba ültünk ketten, és indultunk Homok falu (Ungvártól kb. 10 kilométernyire) templomának felfedezésére. Már útban odafelé több, csoportban misére siető, ünneplőbe öltözött ember mutatta, hogy jó irányba haladunk. Itt is nemzetiségüket megőrző hívőket ismertünk meg.

Mise után visszatértünk Ungvárra, ahol tovább folytattuk felfedező sétánkat: a dombon épült görög katolikus bazilika (korábban jezsuita rendház, iskola és templom), a vár és egy kárpátaljai emlékeket őrző skanzen meglátogatásával gyarapítottuk ismereteinket. Estére elfáradva, élményekkel telve, és a jól végzett „munka” örömével tértünk „haza” Munkácsra. Vacsoránál meghallgattuk Majnek püspök úr aznapi Lembergben tett látogatásának részleteit, aztán egy búcsús rendezvényről hallhattunk, illetve mi számoltunk be a velünk történtekről.

Hétfőn reggel püspök úrral együtt autóztunk Beregszászra, ahol Brenner József atya a felkérés szerint a papi hivatásról, valamint testvére, Brenner János mártíromságáról beszélt hallgatóságának. A Vérke folyó jobb partján álló 3 hajós neogótikus templomban (titulusa: Szent Kereszt felmagasztalása) 9.30 órakor kezdődő szentmise prédikációjában elmondta, hogy manapság az emberek tanúságot tesznek megtérésükről, hogyan szabadultak meg bűneiktől, szenvedélyeiktől.  A papok is tanúságot akarnak tenni Jézusról, a papi hivatásról. Ez volt az apostolok feladata is. Ők hárman voltak paptestvérek, gyakran kérdezték az emberek, egymásra voltak-e hatással. Mind a hárman külön úton indultak el. Isten minden apostolát külön-külön hívta meg. Felmerülhet a kérdés: Miért éppen őket? II. János Pál pápa írja: „a papi hivatás kegyelem és titok.” Brenner atya a továbbiakban néhány papi hivatást meghatározó tényezőről beszélt.

A hivatás segítői a buzgó szülők. László bátyja szüleinek írt noviciátusi leveléből (62 éve) idézett: „Otthon kaptam a legerősebb indítást. Maguknak köszönhetem, hogy itt vagyok. Apámnak, aki minden nap áldozik, és anyámnak, aki nem minden nap tudott templomba eljutni, mert fáradtságot nem kímélve életét értünk áldozta, de példát adott a jótékonykodásra.”

Mindegyikünk életében volt egy pap vagy hitoktató, akire felnézett. Az újmisések papi példaképeiket szokták emlegetni. A pap tanúságtevő Krisztus mellett.

Az oltár melletti szolgálat, a ministrálás is fontos tényező. Sok ministránsból lett pap. József atya félt a szerepléstől, s csak a szemináriumban, a püspöki miséken tanult meg ministrálni. A ministránsok bejárnak a plébániára, segítenek a papnak. Közös kirándulásokon, játékokban közel kerülnek egymáshoz. Jobban meghallják az Isten hívását. Befejezésül megemlékezett a papi édesanyákról, megemlékezve saját édesanyjáról is. Sok pap járt hozzájuk, de ő mindenkit saját fiaként fogadott. Az igazi papok anyja a Szűzanya. A kereszt alatt tette Jézus a papok anyjává. Jézus legfőbb tanúja. Neki is hivatása volt. Minden hivatás titok és kegyelem!

Annak ellenére, hogy hétköznap volt, rengetegen vettek részt a szentmisén, és nagy figyelemmel hallgatták a homíliát.

A beregszászi program a plébánián folytatódott, a tulajdonképpeni rekollekcióval. Itt püspök úr közelebbről is bemutatta Brenner atyát, majd kérte, hogy beszéljen mártíromságot szenvedett testvéréről.

Brenner atya részletesebben beszélt a közvetlen drámai eseményekről, az előre eltervezett, megszervezett akcióról, és a gyilkosság utáni nyomozásról is. Arra, hogy miért gyilkolták meg Brenner Jánost, szerinte a rendőrségi jelentésből következtethetünk. Sokat foglalkozott a fiatalokkal, nagy hatással voltak rájuk. Brenner József atya magával hozott könyvekkel, imafüzetekkel és CD-felvételekkel ajándékozta meg a jelenlevőket, miközben az érdeklődő kérdésekre válaszolt. A jó hangulatú koronagyűlést a város régi (úri) kaszinójából kialakított Arany páva étteremben elköltött közös ebéd követte, ahol élénk diskurzus és vidám beszélgetés során, sok Kárpátalján szolgáló papot, szerzetest ismerhettünk meg.

A délután első felét kísérőnkkel Beregszász nevezetességeinek, belvárosának megismerésével töltöttük el, majd visszatértünk Munkácsra, és az ottani sétálóutcát és környékét jártuk be. Megtekintettük az eklektikus stílusban épült munkácsi római katolikus plébániatemplomot, a jelenlegi székesegyházat és a legkeletebbre lévő Szent Márton-templomot. Zárásként a munkácsi várba mentük fel, és gyönyörködtünk a kilátásban, a jó állagú, renovált vár nagyszerű építészeti emlékeiben.

Szeptember 11-én, kedden indultunk hazafelé, számtalan emlékezetes élménnyel és ismerettel, megtapasztalva a határokon kívül élők küzdelmes életét és kitartó magyar öntudatát. Gazdagabbak lettünk személyes kapcsolatokkal, és egy kiváló püspök közvetlen életébe, mindennapjaiba történt betekintéssel. Ezentúl másképpen gondolunk Kárpátaljára, a Munkácsi Egyházmegyére.