Latin neve: Urtica dioica
A drog latin neve: Urticae folium
Német neve: Brennessel
Angol neve: Common nettle

“Kiváló vér és vesetisztító”

Felhasználható részei:
A csalánnövény levélzetét gyűjtik össze amely nem tartalmazhat szárrészt legfeljebb a csúcslevelekkel együtt leszakadó 5 cm-es részt.
A növény hatóanyagai:
A levéldrog A, B, C, K vitaminokat, sok klorofilt, színanyagot, glükokinint, hisztamint, hangyasavat, fitoszterint, vasat és más ásványi sókat tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
A levéldrogból készült teát reuma, cukorbaj, gyomor, bél, hólyaghurut, köszvény és belső vérzések kezelésére, valamint vér és vesetisztító hatása miatt fogyasztják. Külsőleg aranyérbántalmak, korpásodó és zsíros hajra valamint bőrkiütések kezelésére használják.
Fogyasztási javallat:
A levéldrogból készített forrázatot 1 evőkanál drogot 1 csésze vízhez készítik.
Kenőcs: A leveléből készített kenőcs az ekcémás bőrfelületekre jótékony hatással van.
Tea: Csészénként 3 teáskanálnyi drogot öntsünk fel forrásban lévő vízzel, majd 10 perc után szűrjük le. Vértisztító kúrákhoz javasolják, mert alaposan átmossa a veséket.
Fűszerként: Friss leveléből főzelék készíthető, illetve a leveleket megpárolva húsok köreteként fogyasztható.
Fürdő: A pattanásos bőrt csalánfürdővel kezeljük. A szépségápolásban is komoly szerepet tölt be a csalán. A növény fiatal leveleit arcgőzöléshez használják, míg a belőlük készült krém bőrtisztító. A zsíros, korpás bőrre különösen hatékony. A csalánlevél drogjának nagy részéből klorofillt állítanak elő. Ez a zöld színanyag adja a levelek színét, és minden növényben megtalálható, mert a fotoszintézishez szükséges. Az élelmiszeripar és a gyógyszeripar gyakran használja színező anyagként.
Régóta használatos reumás bántalmak gyógyítására. A gyógykezelést, melynek során a fájdalmas végtagokat a csalán friss hajtásaival csapkodják meg, ma is alkalmazzák.
Figyelmeztetés:
Gyűjtése csak kesztyűben ajánlott, a növény minden szerve fullánkszőrökkel fedett. A csalán csípése egyes embereknél allergiás rohamot válthat ki. Elégtelen szív- és veseműködés miatt kialakult ödémák esetén használata nem javasolt.
Előfordulási helyek:
Emberi települések közelében, árkok partján, vízparti ligetekben, erdővágásokban, lápos helyeken termő kozmopolita növény.
Száradási arány:
5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.
Érdekesség:
A római katonák a hideg éghajlatú területeken csalánlevéllel ütögették magukat egyrészt azért, hogy ne fázzanak, mivel a csaláncsípések felmelegítik a bőrt, másrészt ízületi fájdalmaik enyhítésére.
A csalánt előbb használták szövésre, mint gyógyításra. Régészeti kutatások során bronzkori sírokban találtak csalánszövetet, ami csaknem olyan erős, mint a vászon. Az első világháborúban kialakult pamuthiányt is sokan ezzel az anyaggal pótolták.
Vitamin- és ásványisó-tartalma miatt a csalánt fiatal állatoknak – baromfinak, malacnak – is adják takarmányként.
Virágzása:
Júliustól Szeptember végéig
Népies nevei:
Csihány, csanál, csián, csillány, csona, nagy csalán, stb.

A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legismertebb gyom- és gyógynövény. A „csalán” (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek.

Elterjedése
Egész Európában elterjedt, Magyarországon mindenütt közönséges.
Élőhelye
Üde, nedves erdők, vágások, szurdokerdők, gyomtársulások, mocsarak. Talajigénye nitrogén gazdag ideális számára például az ültetett akácos.[1]
Jellemzői
Magas termetű ( kb. 50–150 cm magas), csalánszőrökkel borított, szögletes hajtású, indás évelő növény. Minden szervén megtalálható csalánszőrök, érintése fájdalmas, égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Függőleges gyöktörzse szerteágazó gyökérben folytatódik, melyhez oldalra messze kúszó tarackokat is hajt. A levelek szíves-tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan hegyesedők, durván fűrészes szélűek. A szár csoportosan nő, felálló vagy felemelkedő, üreges, négyszögletű. A porzós virágok lecsüngő füzéreket, a termősek kis csomókat alkotnak. A növény kétlaki, a porzós és a termős virágok külön-külön egyedeken fejlődnek. Termése a makkocska, mely fénytelen szürke színű tojásdad és oldalról lapított alakú.
Szaporodása
Kúszó gyöktörzzsel és maggal. A bimbóban ívben meghajlott porzók kinyílásakor rugalmasan felpattannak, és kis felhőként szórják szét allergén pollenjét.
Hasznosítása, jelentősége
A csalánszőr hangyasavat, acetilkolint, szerotonint és hisztamint tartalmaz, ezért fájdalmas és égető a csaláncsípés. Fontos gyógynövény és tápnövénye számos hazai lepkefajunknak. Régebben a növény friss hajtásával ütögették a reumásokat. Teáját évszázadok óta fogyasztják ízületi betegségek ellen. Erősítő, vizelethajtó, vértisztító, tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze.
A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt, néha sörhöz is használják fűszerként. Gyökere és levelei vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak. Leveleit gyakran alkalmazzák epe- és májbántalmakra is. Az egész növényből kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti.
A középkorban háborús időkben a kendert helyettesítették vele, belőle készítettek fonalat és szövetet. Levelének gyűjtési ideje március-április hónapra tehető, gyökérzetét pedig ősszel vagy tavasszal szokás gyűjteni.