Boldog Guerricus apát beszédeiből

     Mária csak egy gyermeknek adott életet, aki, miként egyszülött Fia a mennyei Atyának, ugyanúgy egyetlenje e földi Édesanyának is. Mária maga is egyetlen a maga nemében: Szűzanya, akinek az a dicsőség jutott, hogy az Atya Egyszülöttjének adjon földi életet. Ezt az Egyszülöttjét öleli keblére azok képében, akik Fiát követik, és nem restelli, hogy anyának szólítsák mindazok, akikről tudja, hogy lelkükben Krisztus képét már kialakították, vagy most alakítgatják azt önmagukban.
     Az a régi Éva inkább mostoha volt, mint édesanya, hiszen gyermekei az ő révén már előbb halálra vannak ítélve, mint ahogy megláthatnák a napvilágot. Minden élők anyjának (Ter 3, 20) hívták ugyan őt, de inkább minden élők halálhozójának bizonyult, a halandók szülőanyjának, mert tőle születni ugyanannyi, mint beleszületni a halálba. De míg ő nem tudott azzá lenni, mint amit a neve jelent, addig Máriában valósággá vált ez a hittitok, hiszen anyjává lett mindazoknak, akik az életre újjászülettek. Éppen úgy, mint ahogy az Egyház is anyjuk, amelynek Mária az előképe. Annak az Életnek lett az anyja, aki mindenkit éltet. Azzal, hogy ez az Élet tőle született meg, azokat is valamiképpen szintén újjászülte, akik ebből az Életből részesednek.
     Krisztus szent Anyja, aki e hittitok révén a keresztények anyjának mondhatja magát, íme, gondoskodása és anyai jósága folytán annak is bizonyul. Szíve nem érzéketlen gyermekeihez, mintha azok nem is az övéi volnának. Ő csak egynek adott ugyan életet, de az anyai szeretet gyümölcsét osztani nem szűnik meg sohasem.
     Ha Krisztus apostola atyai gondoskodással és szeretettel egyre újjászüli gyermekeit, amíg Krisztus ki nem alakul bennük (vö. Gal 4, 19), mennyivel inkább megteszi ezt maga Krisztus anyja! Pál azáltal lett atyjukká, hogy hirdette nekik az igazság igéjét, amely új emberré szülte őket. Mária azonban sokkal kiválóbb és szentebb módon lett anyjukká, mert magának az örök Igének adott életet. Dicsérem ugyan Pál igehirdető szolgálatát, de jobban csodálom és tisztelem Máriában az életadás szent titkát.
     De lásd: úgy tűnik, hogy földi gyermekei is az anyát ismerik fel benne, így sugallja ezt nekik valami hitből fakadó természetes gyermeki szeretet. Veszélyek idején és minden szükségükben elsősorban az ő nevét hívják segítségül, és leginkább hozzá menekülnek, mint a kisgyermek édesanyja ölébe. Azért hát úgy vélem, nem alap nélkül vonatkoztatjuk rájuk is a prófétai ígéretet: Benned találnak majd otthonra gyermekeid (vö. Zsolt 101, 29). Figyelembe vesszük természetesen azt is, hogy e jövendölést elsősorban az Egyházra értjük.
     Most még a Magasságbeli anyjának az oltalma alatt élünk, mintegy szárnyainak árnyékában, a pártfogása alatt állunk. Egyszer pedig majd dicsőségének részeseiként anyai keblére ölel minket. Akkor együtt zeng majd az ujjongók és az édesanyát köszöntők éneke: Miként minden örvendezőnek, úgy nekünk is benned van életünk forrása (vö. Zsolt 86, 7), Istennek szent Anyja.

Imaórák Liturgiája