Unalomig ismételt frázis a karácsony előtti, gyakran hisztériába vagy letargiába hajló készülődés közepette, hogy akkor élnénk igazán helyesen, ha a szeretetet nem csak az ünnepnapokon, hanem az év többi részében is át tudnánk élni, érezni önmagunkkal és embertársainkkal szemben egyaránt.  

Vajon mi az a nagy titok, amelynek ha birtokában lennénk, képesek lennénk Jézus igazi örökségét, a valódi szeretetet megteremteni az év bármely napján, életünk bármelyik pillanatában, nemcsak állítólagos születése napján?

A keresztény advent
A keresztény kultúrkörben a december 25-ét, a hivatalosan Jézus születésnapjának tartott napot megelőző négy hét az adventi időszak. Az advent szó a latin adventus Domini (az Úr eljövetele) kifejezésből származik, jelentése eljövetel. A fogalmat csak a karácsony bevezetésével egyidejűleg kezdték használni a 4. századtól, viszont számos ősi nép hagyományosan a fény újjászületésére készült ebben az időszakban. 

Felkészülés a fény újjászületésére
Jó néhány ősi kultúrában, köztük a magyarban is december végén a Fény születését ünnepelték. A téli napforduló (dec. 21.) volt az utolsó olyan nap az évben, amikor a sötét órák a leghosszabbak, innentől ismét rövidülnek, a sötétség újra átadja helyét a fénynek. A természet rendjével párhuzamosan őseink is inkább visszavonultak, többet pihentek, ez a néhány hét hagyományosan a befelé fordulás, az önmagukkal való szembenézés, a bűnbánat időszaka volt, amit böjttel tettek igazán hatékonnyá. 

A bűnbánat megbocsátás
A bűnbánat fogalma mai racionális világunkban sem elavult, hiszen valójában megbocsátást jelent. Megbánni a bűneinket azt jelenti, hogy megbocsátunk önmagunknak és másoknak, túllépünk a szituáción, nem hagyjuk, hogy a múltnak egy olyan darabkája irányítsa eltorzult módon a jelenünket, amelyet már úgysem tudunk megváltoztatni. 

A megbocsátás igazi és teljes legyen
Az igazi és teljes megbocsátás akkor jön létre, amikor felszabadultan, tiszta lélekkel el tudjuk engedni haragunkat és neheztelésünket, irányuljon az önmagunk vagy egy másik ember felé.  Amikor képesek vagyunk úgy tekinteni a helyzetre, mintha meg sem történt volna, s újult erővel, hittel tudunk a jövőbe nézni. Ekkor a fájdalmas esemény elfoglalhatja az őt megillető helyet életünk tanító leckéinek sorában. Ha igazán megbocsátottunk, képesek vagyunk semlegesen, őszintén szemlélni az egykor oly nehéz szituációt és szereplőit.

Az advent Jézus tanításainak tükrében
Bár Jézus születése valójában nem hozható összefüggésbe a karácsonnyal, az eredeti jézusi tanítások mégis nagyon egybehangzóak ezen időszak lelkiségével. Jézus egyik kedvelt mondása volt, ami szintén a megbocsátás mindenek feletti, különleges jelentőségét jelzi: „Bocsáss meg ne csak hétszer, hanem hetvenhétszer is”. Ezzel arra intett, hogy nincs olyan bűn, amit meg ne lehetne bocsátani magunknak vagy másoknak, s erre mindig törekednünk kell. Hiszen „amilyen mértékben elítélünk másokat, oly mértékben ítélnek meg mások minket.”