Kép:

A jobb oldalon álló alak Szent Peregrinus
(Forrás: Wikimedia Commons / Filippo Lippi (1406–1469) )

Peregrinus a középkorban élt (†1345), a szervita rend tagja volt. Üszkösödő lába hirtelen meggyógyult, ezért a lábfájósok, köszvényes betegek védőszentje lett.^* Tisztelete rendjének buzgólkodására igazában szentté avatásával (1726) bontakozott ki. Középpontja a bécsi, rossaui szervita templom: itteni ünnepe és nyolcada még századunkban is valósággal népünnepélynek számított. Sajátos bécsi szokás, hogy frissen sült, forró kiflit (Peregrinikipfel) szoktak ilyenkor a bécsiek fogyasztani.^*

Érthető, hogy Peregrinus régi, hazai barokk tiszteletének nyomait szervita templomaink őrzik. Ilyenek a budapesti templom régi, fogadalmi tárgyakkal ékesített, feltűnő Peregrinus-oltára, a lorettomi, Nádasdy Ferenctől épített templom Peregrinus-kápolnája, a szent életét megörökítő barokk freskóciklussal,^* az egri templom homlokzatának Peregrinus szobra. Fertőszéplakon Széchenyi Zsigmond, aki egyik hadjáratában a lábán megsebesült, Peregrinus-szobrot állíttatott (1739).^* Peregrinus-kép látható a győri karmelita, a móri kapucinus, a budai Szent Anna és Szent Erzsébet, továbbá a bajai belvárosi templomban, ami azt mutatja, hogy a kultusz a barokk időkben már átlépte a szervita lélekgondozás határait. Rábasebes templomában freskó ábrázolja (1791) Peregrinust.^* Keletkezésének közelebbi körülményei ismeretlenek. Sopron környékén is régebben eleven lehetett a szent tisztelete, amit Bécsnek és a szemita lorettomi kegyhelynek földrajzi közelsége magyaráz. Így Sopronban is ismeretes volt a Peregrinus kiflije.

Különös említést érdemel a hédervári öreg országút mentén álló Peregrinus-kápolna, amelyet egy Viczay grófnő emeltetett a napóleoni háborúk idején. A helyi hagyomány szerint a franciák a grófnőt elhurcolták, miközben a lába kisebesedett. Szabadulását és gyógyulását Peregrinus közbenjárásának tulajdonította, ezért hálából a kápolnát emeltette a tiszteletére. A jámbor alapításban nyilván az udvari arisztokrácia bécsi Peregrinus-kultuszának volt döntő része. Hédervár népe a szent nevenapján még a közelmúltban is évről-évre körmenetben szokta fölkeresni a kápolnát.

A közeli Mecsér falu útszéli temetőjében is van egy kis Peregrénusz-kápolna, nyilvánvalóan a hédervári sarjadéka, amelynél a gyalogszerrel zarándokló búcsúsközösségek, keresztek megállanak könyörögni, pihenni, testi fáradalmaikhoz a szenthez erőért imádkozni.