Advent 2. vasárnapján az evangélium pontos időmeghatározással kezdődik. Annak rögzítésével, hogy kik voltak egykor az uralkodók a Római Birodalomban és annak tartományában. Mintha csak egy történelemkönyvet olvasnánk. Tényszerű felsorolása ez helyeknek, időknek és személyeknek, hogy megerősödjön az olvasóban annak tudata, hogy itt most nem mendemondáról fog hallani, hanem megtörtént eseményekről, valódi személyről. Lukács evangélista számára valójában nem a felsorolt uralkodók, a római császár, a helytartó és a fejedelmek érdekesek, hanem Keresztelő János, aki Isten embereként lépett fel. János a pusztában élt, oda kellett mennie azoknak, akik hallgatni akarták őt. Egykor az emberek a puszta csendjében nem hallottak mást, mint Keresztelő János szavát. Ez a szó az Isten törvényeinek útjára való visszatérésre szólította fel őket. Arra, hogy megtisztulva készüljenek a Megváltó érkezésére, amely már egészen közel van. A pusztaság csendjében megérezték bűneik súlyát. A puszta csendjében megértették a bűntől való szabadulás, a bűnös élettel való szakítás fontosságát. A pusztaság csendje megmutatta számukra a bűntől való szabadulás útját.

Városaink, falvaink zajából jó volna nekünk is kivonulnunk egy csendes helyre, egy lelki pusztába, ahol meghallhatjuk Isten küldöttének szavát. Jó volna megtalálnunk a csendet. Az adventi vásárok forgatagában aligha találunk rá. A hangos reklámok özönében aligha találunk rá a csendre. A bevásárlóközpontok csalogató zenéjében aligha találjuk meg a csendet. Pedig jó volna legalább egy kis időre csendet teremteni magunk körül és magunkban, mert szükségünk van erre a csendre. Az Istent váró csendre. Az Istent kereső csendre. A bűneimre rádöbbentő csendre. A bűnbánatot ébresztő csendre. A szívünk mélyén megszólaló Isten csendjére. Isten szabadító, megtisztító, megváltó csendjére.

Hiszem, hogy ezt a csendet bárhol meg lehet találni. Még egy autóbuszon, vonaton vagy villamoson is munkába vagy iskolába menet. Igen, ott is meg lehet találni ezt a csendet, ha az evangéliumot olvassuk vagy arról elmélkedünk. Ilyenkor nem halljuk a forgalom zaját, észre sem vesszük az emberek tülekedését, elhalkulhat minden zavaró hang. Hiszem, hogy még egy munkahelyen is, gépek hangos zakatolása közepette, vagy a főnök fülünket sértő hangos utasításai mellett is meg lehet találni ezt a csendet. Hiszem, hogy az édesanyák még gyermekük hangos sírása közben is rálelhetnek erre a csendre. Persze könnyebb belépni pár percre egy csendes templomba és ott megtapasztalni az Istenre váró csendet, de hiszem, hogy bármely más helyen is megtalálhatjuk ezt a csendet. Lelkünk csendjét. Szívünk csendjét. A csendet, amelyet Isten teremt bennünk. Lehet hangos és zajos a világ, az utca, a munkahely, még az otthonunk is, de Isten képes csendet teremteni bennünk. Kérjük tőle a várakozás csendjét! Kérjük tőle a reményteli, örömteli várakozás csendjét!

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az igazi fény. Te vagy az igazi világosság. Te vagy a világ világossága. Te vagy életem világossága. Te vagy az egyetlen, aki elhozhatod életembe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet ragyogását. Eljött az idő, itt a kedvező alkalom, most kell elindulnom a bűnbánat útján, a hit útján, a hozzád vezető úton. Uram! A karácsonyi ünnep öröme a veled való találkozásból születhet meg. Add, hogy megérkezzek hozzád és felismerjem, benned, a betlehemi Gyermekben az Istent, aki végtelenül szeretsz engem és minden embert. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

Horváth István Sándor